Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Grendel Lajos: Bukott angyalok (regényrészlet)
Nos, ez volt az a helyzet, amikor a pokol kapui kinyiltak. Itt kezdett elvalni a moral a valosagtol. Ez volt az a pillanat, amikor a felig gyerekbol fokozatosan felnott lesz, annak minden terhevel es sulyos tanulsagaival egyiitt. Amint megtudta - de ezt is csak kesobb, masnap delben -, a ferfit Janaknak hivtak. Kilepett, mint a „katonatiszt". Meg latta, ahogy elvonul elotte az dtvenfos csapat, Zolistul, Kalmanostul, mindenestiil. Uralkodott magan, de kalapalt a szive, s valami azt sugta neki, hogy Zolit, Kalmant es a tobbieket utoljara latja. Es, bizony Isten, igaza volt. Hamarosan ketten maradtak a laktanyaudvaron, 6 es az ocska inges pasas, aki enyhe parfiimillatot arasztott, olyat, amilyen a legutolso nemet kolniboltokban erezheto - athato es meglehetosen biidos. Az orra, pontosabban orrocskaja alig latszodott. Mint a nyulfarok - ketszer kellett raneznie, hogy meglassa. Szlovakul szdlt hozza.- Egyelore a kamraban fogsz lakni - mondta. - Remelem, nem szoksz meg. Most baratsagosabb volt a hangja, nem olyan katonas.- Majd elintezziik - mondta.- Mit kell elintezni?- Azt, hogy a Tocsekbol Tocek legyen. Ez szlav nev, nem igaz?- Ezen sosem gondolkodtam - valaszolt Tocsek. A Janak nevu ur megemelte a hangjat, de nem fenyegetoen, hanem inkabb ugy, hogy kihangsulyozza a kozlendoje fontossagat.- Meg sok mindent nem ismersz. De majd beletanulsz. Tizenhet evesen meg azt sem tudtam, hogy hogyan nez ki a punci... Szoval a Tocsek szlav nev, s a magyarositok feliiletes munkat vegeztek. Te tulajdonkeppen szlav vagy. Mit mondjak? Marha nagy szerencsed van.- Mit ert szerencsenek? - kerdezte Lorinc aposa.- Uj vilag kezdodik. Teljesen uj vilag. - Janaknak meggyozodese volt, hogy ez az uj vilag meghozza a szerencsejet neki is, es Tocsek iigyes lesz, neki is. - Tudod, ez nem egy haboru a sok kozill... Nem gyozelem es vereseg a tet. Aki ebben a haboruban veszitett, az orokre elveszett. A kamra nem is volt olyan kamra, mint a szenes- vagy a faskamrak, inkabb egy osztalyteremre hasonlitott. Meg padok is voltak benne. Amolyan raktarfeleseg volt tele hobelevanccal, asztalteritotol a zold ladakig, amelyekben fegyvereket rejthetett el az ellenseg, s amelyek most iiresek voltak. „Itt most kipihenheted magad, reggelig nem zaklatlak" - mondta Janak, de a biztonsag kedveert kulcsra zarta az ajtot. Rengeteg ido maradt gondolkozni. Igen, igen, mondta Lorinc, tulajdonkeppen annyi informaciot kapott az aposa, hogy meg a sokkal tapasztaltabb ember is osszezavarodott volna. Mindenekelott nem tudta hova tenni Janakot, aki hoi leereszkedon bant vele, mint egy idosebb baty, hoi meg a foglyakent, akivel azt tesz, amit csak akar. Foleg a titokzatossaga zavarta. Valami terve van vele, de micsoda? Bezarta az ajtot, de ki elott? Oelotte, hogy ne tudjon megszdkni? Vagy a tarsai elott, hogy ne buzeraljak ot? Ugy van, gondolta, a titok maradjon meg egy darabig titok. Ot kivalasztottak, szoval „lecsatoltak" a tobbi katonatol, vagyis az utja most mar masfele vezet - talan a sotet lyukba, mely mindent elnyel, talan a felszabadulasba, melyre olyannyira ahitozott. Csak arra nem gondolt, hogy a bun a maga utjan megy, es hogy az igazsag is a maga utjan megy, mert meg
