Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Markó Béla: Nyírfa a parkolóban; Kráter (versek)
sajat fiokaik gyorsan fejlodo gyilkosat, aki aztan sorra kilokdosi a tobbieket, hiszen akkorara nd, hogy allitolag a vegen az dkorszem mar a turelmetleniil tatogo, hatalmas kakukkfioka nyakara roppenve hullatja a rozsaszm kraterbe a zsakmanyt, viszont nagyon is elgondolkoztato, hogy az ily modon nevelkedett kakukk, amikor maga is tojo lesz, ha teheti, mindig olyan madar feszkebe csempeszi egyenkent a tojasait, amilyen madar ot annak idejen felnevelte, ha vordsbegy, akkor vordsbegy, ha nadirigo, akkor nadirigo, ha baratposzata, akkor baratposzata, ha dkorszem, akkor dkorszem, es igy tovabb, persze, amennyiben ez lehetseges, hogyha nem, beeri azzal, ami van, de mindenkeppen erdemes odafigyelni ezekre a tortenetekre, marmint ha kedviink van elgyonydrkodni a termeszet kiilonos logikajaban, mert egyebkent semmi ertelme az egesznek, ugyan bizony mi is lehetne?
