Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Fellinger Károly: Mikor; János; Söralátét (versek)

FELLINGER KAROLY

MIKOR

Tanosra rajott az otperc, a csempek vonzottak, csakis azok, amiket nem lehet latni, amiket eltakar a huto, a gaztuzhely, a konyhabutor, azokat szerette volna, ha kell, hat fogkefevel dorzsolni, tisztogatni, a tobbit akkor lassa, amikor a hata kozepet, majd nekidolve az ajtofelfanak vakarodzni kezdett, akar a megfaradt, aggastyan apja, aztan eltolva a hutot, a kopott gaztuzhelyet, meglatta, hogy mogottiik bizony nem is lett kicsempezve a fal.

JANOS

elvezkedik, elso szerelmet latja a vonaton, most probalja Julit kiverni a fejebol. Ismeretlen vak ferfi all kettojuk kozott, mindketten azt bamuljak, persze ugy mozogva, hogy ne tudjanak egymas szemebe nezni, aztan elfordulnak, mint zarban a kulcs, aztan attol rettegnek, nehogy ugyanazon a vonatallomason kelljen majd kiszallniuk. Janos egy megalloval hamarabb vegez. Megis elment a legutolso busz, ami Julihoz meg ma hazavihette volna a jelenbe.

SORALATET

A tokeletes vers olyan, mint a legjobb kave, amit csak egyszer sikeriil megrendelned,

amivel leontod az abroszt, meg mielott beleihattal volna, s kimoshatatlan nyomot hagy.