Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szászi Zoltán: A kislány, aki körbehorgolta magát (novella)

a rafroccsent etelmaradekoktol, de igazan nem tudta, mit kell ilyenkor tenni. S ekkor, varazslatos egi segitsegkent egy csomag papir zsebkendo repiilt pontosan az olebe. Honnan? Onnan. A zar ismet kattant, es ezutan mar senkit nem latott ott Utas, alig karnyujtasnyira az ebed romjai felett. A nehez fiiggony rojtjai ringatoztak meg picit, mintha vagynanak egy kis puhito esovizre es simogato szelre. Agostnak bizsergett a fiile. Tudta, mi ez a bizserges! Esett mar 6 szerelembe egy pillanat alatt! Bizonyos Nori nevu osztalytarsnojevel peldaul faliujsag-keszites kozben fel percig csdkoldzott is. Vagyis inkabb egymas szajahoz szoritottak a szajukat. Aznap hazakiserte a lanyt, vitte egesz uton a taskajat, azt a rohadt nehez taskat, amiben benne volt a nagyatlasz, a fiizetek, legkevesebb hat konyv, szoval vegigcipelte a taskat az egesz varoson, a sulitol a Nori hazaig, ami a varos masik vegen allt. Masnaptol soha tobbe nem szoltak egymashoz. Csak az elso szerelem szokott ilyen gyors lenni! Utast erdekelni kezdte a titokzatos rezhaju. Mar csak azert is, mert egy vakkantasnyit sem tudott csehiil, igy csupan a nagyapjaval tudott ertelmesen szot valtani, es ha nem akar itt negy hetig teljesen megbolondulni, akkor a Lannyal lehet talan beszelni. Hol es hogyan talalkozhatnanak? Mig ezen jart az esze, lassan elertek szallashelyiikre, s a masnapokra semmit sem gondolva elaludt, mint egy kis vadallat a szokatlanul hideg nyari ejszakaban. A Sors ugy akarta, hogy Utas alaposan megszenvedje a kurakat, az erkezeskori elazas sem tett jot. Megfazott, a laza is ujra felszbkdtt, a szallodabdl at kellett koltoznie a szanatoriumi reszbe. Nagypapa ott mar nem lehetett vele, de naponta latogatta. Utas alig beszelt emberrel. Csehiil erteni kezdett nehany szot, arra is hamar rajott, ha mosolyog, azzal a noverek, konyhai etelkiadok kedvet maris elnyeri a sok fancsali kepii sorstarsa kozt. Ha olykor meg egy-egy „dekuji" is kiesett a szajan, attol egyenesen elolvadt a szemelyzet. Am a Lanyt csak ennek az egesz hosszu es didergos lepedokkel remito gyogyfiirddi ottletnek az utolso penteken latta meg ujra. A fiirdoorvosi varoban. A zarojelentesre vart. Csak nezte messzirdl, ahogy a kerekes szekeben tilt, es ott is jart a keze. Valami feher, finom, szinte legies dolog villogott az ujjai kozt. Agost remelte, mielott meg bemegy a fiirdoorvoshoz a Lany, rapillant. De nem. A nover kiszolt, a Lanyt kisero apolono feltapaszkodott, majd begurultak. A kamasz Agost elkedvetlenedve a magaval hozott regenyt kezdte el olvasni. Bele is feledkezett. Annyira, hogy azt eszre sem vette, amikor jd felora multan elguritottak elotte a Lanyt, aki mintha veletleniil, hosszu ujjaival kisodorta a kezebol a konyvet. Mindketten lehajoltak erte, egymasnak is koccant a fejiik, nem nagyon, csak eppen annyira, hogy nehany csillagot meglassanak. Kozos csillagokat? Bizony, olyat, mert osztozni kell a csillagvilagokon! A rezhaju igen gyorsan felkapta a konyvet, es odacsusztatta Utasnak. - Bocsanat! Keress meg! A masodikon vagyok - sugta, es mar gurult is tovabb, svajci sapkaja alol kibujt langold haja tiizkoronakent vette kdriil. Agost szeme ele eleven szikraesokent tancoltak tincsei, amelyek a krematorium langjaval olelkeztek alig par het mulva. Erre az erzesre ebredt fel Utas, a meleg, a tuz erzesere, s valami nagy megnyugvasra. Ujra magahoz olelte ot a laz, de mar gyengebben. Huvos kez simitotta el homlokan a verejteket.- Persze! Hat meghalt! Tudom. - mondta tisztan Utas, es nezte, ahogy a pincerno ujra bemartja a kis vaszondarabot egy lavor vizbe, es mosdatja vele.