Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szászi Zoltán: A kislány, aki körbehorgolta magát (novella)
- Ki halt meg, kedvesem? No, csak nyugodtan, meg nagyon gyengecske, majdnem tiz orat fetrengett itt lazasan - bugta Magic Mary.- Most azt kene elmeselnem, ki halt meg, mikor, hoi es mi tortent. Hat semmi! Azaz, azert megis valami. Abban a kdnyvben, amit ott a folyoson kivert a kezembdl, abban egy cetlit talaltam, egy szobaszammal, a 213-as, tent balra a sarokban, a szanatorium csendesebbik, sulyos betegeket magaba zaro felen.- Joi van, kedvesem, semmi baj. Ha a 213-as, akkor a 213-a$ szoba - nyugtatta tovabb a laztol es emlekektol felheviilt Utast a pincerno.- De Mary, maga tenyleg ne legyen feltekeny arra a Lanyra, hiszen meghalt mar, regen meghalt, arrol meg igazan nem tehetek, hogy az emlekezetem mindent megszepit! - mondta Utas.- De Agost, en nem tudom, maga mit almodott, kedvesem! En arra a Lanyra nem vagyok feltekeny, hiszen nem is tudom, ki o. De erre, akire hasonlit, akit az ablakban latott maga, akirol a laza kitorese elott rajongassal beszelt nekem, ettol, igen, ettol feltem magat. Mert olyan egy bolondos ficko maga! Meg magat is korbehorgolja az a kis boszorkany! Ismerem!- Micsoda? Ismeri?- Persze! Most felallunk, zuhanyozni megyunk, nem tiltakozunk. A hideg viz jot tesz. Egy kis zuhany is hozzatartozik a Priessnitz-kura befejezesehez. Egeszen vaddisznoszaga van, ezt most lemossuk szepen!- Mary, de ugye...- Na, mi az mar megint?- Ugye csak irigyelte egy pillanatra azt a Lanyt?- Hm, hat igen is, meg nem is. Irigyeltem, mert szepnek latta, de...- Ne irigyelje, Mary, mert meghalt. Boszorkany volt, nem is akarmilyen. Ha harminc ev utan is kepes igy lazalmomban eloviharzani, akkor...- Ugy gondolja, valami misztikusnak kellett benne lenni? Ugyan, Agost, maga egy hohanyd! Nocsak, talalja ki a meseje veget, igy, laz nelkiil!- Igen, igaza van, Mary, be kellene fejezni. Szoval az a Lany szinten korbehorgolta magat, egy honap alatt hatvan hatalmas hopihet horgolt. Mint megtudtam, sajat szemfedelenek horgolta azokat, tudta, hogy meg fog halni.- Ez szomoru! De ezt az otletet mar tolem lopta, ezt nem eszem meg!- Ilyen az elet, Mary. Ilyen a mese.- Ugyan mar, valami jobbat talaljon ki!- Jo, akkor ott lesz az, hogy bebizonyitotta az a Lany, hogy tud vihart varazsolni. En lattam a szemeben a villanast!- De kerem, Agost, hiszen lehetett az sima tiikrdzodes is!- Mary, kerem! En egyszer felmentem a szobajaba, az utolso napon, amikor nagyapa valami varatlan ismeros holggyel elutazott kirandulni Wamberk varosaba. Es...- Na, kis huncut, es?- Bementem hozza. Mar csak fekiidni tudott. Vizes lepedokbe burkolva. Didergett a lepedok alatt. Lattam a mellet, a gyer kis pamacskat az oleben, lattam a szinte atlatszo fogait, a rezvoros hajat. Beszeltem hozza.
