Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szászi Zoltán: A kislány, aki körbehorgolta magát (novella)
zaro hamispalcahoz. Ha kesz vagyok, kezdem az ujabb pelyhet, ugy, ahogy a nagyi mutatta! - Mindezt halkan ugyan, de Utas asztalanal is egeszen jol erthetoen. Mikozben jart a Lany keze, es beteges csillogasu halvanykek szemevel az alatta hempergo varost, az eletet pasztazta, azt a felelmetesen eles fenyu nyarat. Itt valahogy hidegebb volt, mint Utas sziilovarosaban, de megis nyar volt. Morva nyar, lazan nyitott ablakos, konnyebb takaros, nem az a vastag dunyhakkal burkoltato. A knedli, a stilt malackaraj, a parolt kaposzta amulatot kivivo izeivel eltelt a fiu, es tovabb hallgatozott. A fura dallamu cseh nyelv, amit a pincerek es pincernok konnyeden csicseregtek, erdekes zene volt neki. Ebbe mordult olykor bele baritonjan a nagypapa, es ebbe duruzsolt bele a csak felig latszo Lany rekedtes horgolasmintaja. De hat en ezt ertem! - villant fel Utas fejeben a felismeres. Ez a Lany, ez ugyanolyan nyelven duruzsol, ahogy en is beszelek! - tisztazta magaban. Az ebed vege fele Utas mar szinte fejbol fujta a Lany horgolasmintajat.- Elso sor, lancszem, rovidpalca gyurube, hamispalca zarja, masodik sor, lancszem, rovidpalca az elso palcara, majd lancszem, rovidpalca vegig a koron, az utolson egy felpalcat keszitek. Negyedik sor lancszem, amit egy hamispalcaval hozzakapcsolok az elozo sort zaro hamispalcahoz. - Valahogy igy, de 6 mar nem halkan mormolta, hanem felhangosan. A Lany a visszahallott mondokara felkapta a fejet, es rekedtes, kohecselos, szinte venasszonyos hangon leszolt.- Komisz vagy! Nagyon komisz vagy! Rosszul mondod, megtevesztesz! Hogy bants engem! Rossz! Gonosz! O! - Mondta szinte sirosan, es hirtelen becsapta az ablakot, majd haragosan felnezett az egre. Ebben a pillanatban rezszin hajan es egkek szemen egy izzo villanas futott vegig. Irjak is a fiirdovarosi annalesek, hogy ilyen hirtelen meg soha zivatar nem tamadt ebben a varosban! Igazi gyors vihar volt, elsopro zivatar, amely egy rohammal mosta vegig a teret. Elso, szinte tenyernyi esocseppjei, mint aprocska raketak, ugy csapodtak bele a meg befejezetlen ebed maradvanyaiba, rafrdccsentve a csufolodo Utas Agost tiszta ingere a parolt kaposzta es a malackaraj piroslo szaftjat. Boszorkanyok tudnak egy pillanat alatt ilyen vihart tamasztani, hirtelen felmergedesben! Rezvoros haju, egkek szemu, erintetlen boszorkanylanyok! De errol nem tudnak az annalesek! Egy soha nem volt, de majd lesz orszag kepet rajzolta az ingre az etel. Egy giccses, sziv alaku, mellcsontnal kezdodo, agyeknal vegzodd, szamtalannyi felszigetes orszaget. Ilyet csak elvetemiilt emlekkartya-rajzolok tudtak kanyaritani az tikpapa koraban, meg a Nagy Haboru elott! Nagypapa iigyetlenseg miatti nyaklevese nem is fajt a kamasznak. Utas tudta, hogy ez hirtelen harag, nem is neki szol, inkabb a kiborult mentalikor es az esotol izetlenne vald, mar kifizetett, de meg el nem fogyasztott sor miatti. Sokkal fajobb left az ablak mdgott razkodva siro Lanyrol a szemeben megmaradt kep. A vekony es szintelen szaj, azon az utanozhatatlan gyermeki kegyetlenseg keserve. Varazslat volt? Viharidezes? Annak atokszavait suttogta, akarva vagy akaratlanul a Lany? Mi van, ha ez a Lany egy kamaszboszorkany, vagy elatkozott funder volt megis? Hova vitte a fajdalmait? Mi rejtozdtt a lelkeben? A lelek, igy mondja nagypapa, a lelek, az nyughatatlan, es mindig olyat akar, amit nem lehet. Ezert vannak a koborlo lelkek. A foltos ingjet szegyello, a helyzettel semmit kezdeni nem tudo kamasz megprobalt megszabadulni
