Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - Szászi Zoltán: A kislány, aki körbehorgolta magát (novella)
amit a harangszo is jelzett. Az eszaki szomszednal, a jo polyakoknal akkoriban, mikor Utas kamaszkent kurakat venni erkezett e videkre, olyan nagy volt a szegenyseg, hogy nem minden valosagalap nelkiil a ket kenyerjegy kozt egy husjegyet lengyel szendvicsnek mondtak. A morva kisvarosban ekozben minden olyan nyugodtnak, lassunak, kenyelmesnek es bekebelinek mutatkozott, mintha a par szaz kilometer mellett par szaz evet visszafele utaztak volna az idoben. A kamaszok mindig ehesek, s bar volt mar eldre foglalt szallasuk teljes ellatassal a varoska fiirdohoteljaban aznap estere, Utast es nagyapjat ravette az ehseg, hogy a teren levo szallo vendeglojeben azonnal egyenek valamit. A csomagolt rantott husok es kenyerek, a kolbasz es a paprika valahol Zolyom elott elfogyott. Itt, ezen a teraszon emberek etkeztek felettebb etvagygerjesztoen. A legelso megbizhatonak latszo lehetosegkent ok is beiiltek ide. Meg joforman koriil sem nezett Utas, eppen csak kihoztak a tanyerokat, a poharakat a kockas abroszra, a nagypapa mar dallamos cseh nyelven viccelodott a pincerndvel. Utas akkor meg nem ertette a cseh nyelvet, hat csak hallgatott, a galambokat bamulta, meg az idegen varoska felett a szelek hatan vitorlazo felhoket. Eppen az egyik boszorkanyformaju felho miatt nezett veletleniil meg feljebb. Miutan jol megbamulta a felhot is, meg az erdekes hagymakupolas es kilatos varoshazatornyot, amely egy negyszogletu, varszeru emeletes epiilet tetejebol nott ki, s mar megismerkedett a helyi verebekkel, sot egy macskat is latott elsurranni az egyik boltives kapualj fele, akkor keriilt szeme ele egy felig zart ablak, s mogule meghallott valami egeszen halk csilingelest. Utas meglatta a Lanyt. Mi lehet ez a hang? - kerdezte magatol Agost. Mintha ollok, egeszen kicsi ollok csattogtak volna. Valaki pedig halk, vekony hangon ismetelget egy imaszeruseget. Utasnak, a kisse bekepzelt kamasznak, aki biztos volt a sajat hallasaban, eleg volt osszpontositania, s maris tudta, mi ez a hang. Eleg sokat hallotta a nagyikajat ugyanigy mormolni es halkan csilingelni. A kamasz fiu a szemeben is megbizott. Am amikor megpillantotta a terasz folotti ablakban a Lanyt, megsem tudta, latomas, amit lat, vagy valosag. Torekeny, egovoros haju lanyka Lilt hatalmas karosszekben, hofeher ruhaban, csipkegallerban, feher bluzban, mint valami mozgd angyalszobor, s kezeben apro kototuk, amelyekrol tenyernyi, cernabol horgolt hopihek girlandja omlott ala. Atolelve a lanykat. Agost mar majdnem ki is mondta, hogy je, egy angyal, de aztan a szajara csapott inkabb, megrazta a fejet, es lekapva tekintetet a Lanyrol inkabb folytatta az evest. Eleinte ovatosan, majd egyre nagyobb falatokra vagva lapatolta magaba a stilt hust, kaposztat es knedlit. Mikor az ehseg elcsitult, belekortyolt a Kofolajaba, es lassan ragva a tovabbi falatokat, ujra figyelni kezdte a Lanyt. Innen csak felig latszott. Felig nyitott, odon hangulatu, homalyos iivegii ablak volt, pont a terasz folott, a szallo felemeleten, szinte karnyujtasnyira tole es az ebedeloktol. A felig latszo lany folyamatosan ezt mormolta maga ele:- Hat lancszemet gyurube. Elso sor egy lancszem, egy tucat rovidpalca a gyurube, hamispalcaval zarjuk a kort. Masodik sor egy lancszem, rovidpalca az elso palcara, majd harom lancszem, egy rovidpalca vegig a koron, az utolso harom lancszem helyett egy felpalcat keszitek, azzal kapcsolom korre. Egy tucat ivet horgolok. Harmadik sor egy lancszem, rovidpalca a felpalcara, amivel a kort osszekapcsoltam. Negyedik sor negy lancszem, amit egy hamispalcaval hozzakapcsolok az elozd sort
