Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)

SHAKESPEARE

(1564-1616)

Te vagy nekem a kezdet es a vegzet; Tied a sok sziikseges aldozat, Oltaruk voltam, vedndkom te vagy!

O! Eszmenyitse mind feher kezed, Miert a dies megaid az egin at;

Fogadd el, tied minden elvezet, Megannyi sohaj kerlel es imad;

Kovetkent lesem ohajod tehat, Neked szolgalok, es a sok darab Egyetlenegy lesz veled, s boldogabb.

E rajzot egy apaca kiildte el, Egy alszent nover. Ez egy szent ima... Csuhajat csak disznek dltotte fel, Viragzott is pompas tulajdona;

A gazdag lelkek kerestek, noha Huvos tavolsagot tartott, na de Orok szerelem volt az elete.

De edesem! Szenvedes volna, ha Felelnenk azt, mi meg mienk se volt, Megjatszanank, mit nem lattunk soha, A bunhodes, ha szinlelik, felold?

Mert diesdseges hire megse zord: Ha egbe juttatjak sebhelyei,

Kihagasa hosiesse teszi.

O, nezd el nekem, hogy nem kerkedek: A veletlen vetett elebe csak, Erejet a pillanat torte meg, Ma zardaban kereng s latszatra vak, Hithu szemen at szerelem kacag. Hogy el ne csabuljon, elzartan el, De csabitobb, hogy szabad es leder.

De fenseges vagy! Mondd, mit er a szo? A szettort szivek - miket vedtem en - Forrasvizenek kutam lett a to, Oceanodba dntom, mi enyem, Igy, en is, neked leszek nyeremeny, Erod betoltve hodit, gyozve bir: Meghult kebledre szerelmiink az ir.