Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)
■ -J.-.;.. • S H A K E S P E A R E (1S64-1616) Apacacsabitasra vitt a vagy, Kinek fenyitve iidve left a kegy, Szemenek hittem, ha tamadva lagy, Akkor minden hitszeges egyre megy: O, eros szerelmem! Veled nem egy A bonyodalom, teged eskii ved, Minden te vagy, es minden mas tied. Ha lenyugozol, mit tanit a sok Elcsepelt pelda? Langol bar az arc, Hany akadaly huvosen visszafog, Vagyon, felelem, torveny, sors! A hare Is beke veled, nem erhet kudarc, Es edesit, hiaba faj a kin, Hogy nem gyotorheti mar semmi szin. Sok sziv, mi tolem fiigg, most megszakad, Megtorten erez, verzon nyog, eped; Es konybrog, hogy szivedbe fogadd, Ne kiizdj az ellen, ki teged szeret, Hiszen negedes eskiim is tied, Mint megbizhato eros kotelek, Mi szentesitve becsiilettel eg!" Ezt mondta, konnyes szeme, mint a tuz Hevitett, most is orcamon pirul; Area forrasa oly mederbe uz, Ahol meggatolt aradasa dul: O, iidv az arnak, ha mederbe ful! Kristalyba zart izzo rozsa csoda, Mert fenylo langja viztiikor-sima. O, atyam! Hany hazugsag pokla fer Egyetlen paranyi konnycseppbe, jaj! De hogyha konnyek aradasa ker, Mily sziklaszivet nem enyhit a baj? Heviil kihult kebel, mi oly szilaj? O, esuf csalas! Hus hit, forro harag Fellangol, es maris halalra fagy! Lam, fortelya is muveszi tokely, De meghatottan sirtam, en bolond! Hagy tarn, hogy erkolcsom lopja a kej,
