Irodalmi Szemle, 2016
2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)
SHAKESPEARE (1564-1616) Emeszt az onvad es a gyotrelem, Nem volt az szerelem, csak kerge kej, De szenvedes lett minden szenvedely; Habar elmult a szegyenerzetem, Csak szarnycsapas volt minden szerelem. A sok koziil, kiket latott szemem, Nem akadt, akiert langolt a sziv, De vonzalmam se volt fikarcnyi sem, Se kellem, ami kenyelemre hiv: De lelkifurdalas bennem se viv, Mert disztargy volt csupan mindjuk szive, Szivem nem birtokolta senki se! Sok sebzd vagyam atlatszo hitel, Hany halvany gyongy es vervoros rubint; De kinos a pompas eletvitel, Pirit, mikor valtsaguk ram tekint, Ha holtsapadt kedv bibor szinbe hint; Szelidseg ez, retteges hatasa, Bent tabort fit, de kiviil kiizd csatazva. Nezd! Fiirtjeiket adtak zalogul, Kis hajcsatra fuztek szerelmesen, Tobb aprosagot is kaptam, ha tul Erzekenyen jatszottam szerepem. Kedves ekszert is adtam, es igen Eszes szonettekkel noveltem az Ertekiiket, hogy legyen mind igaz. A gyemant gyonyoru szep es szilard, De hat miert atlatszo mindene? A sotetzold smaragd ugyan mit art, Nem ragyogo, ha nines egy fenye se? A zafirt zenitje arnyalja be? Opal olvasztja el? Megirtam en, Csodas kincsiik milyen meses ereny. De nezd, hany forro vagy es mennyi zsakmany! Szeliden legyoztek a gyongeseget... Beteltem, megse artott semmi armany, E kolcsonokkel igy adozom erted:
