Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)

I ?■■■■ g|■ 3'“ :gi-g’;< gi?igs|g? :' ■ ■ <:g. S^s;; ^5 ■ ■■&jfsgg

De semmit sem kertem tole soha,

Mint sok korabbi, nem gyotort szeszely; Tiltott tisztessegem vedtem, hogy a Biztos tavolban ne erjen veszely; Tapasztalasom sem volt epp erely: Ujraverzo bizonyitek maradt E sok hamis ko, predai miatt.

De, ah, ha az, ki rossz peldat keriil, A szanando kart mert becsiilje meg? Eroltetik, habar ellenszegiil, Az elkeriilt veszt, amitol remeg?

Mi meg megall, utobb eltenfereg; Diihiinkben eltompit a sok tanacs,

De edz, hogy bdlcsebb belatasra valts.

A veriinket nem csillapitja le,

Ha megfogadjuk azt, mit mas javall, Mi jonak latszik, ki nem el vele, Mit illem tilt, megart, ha vagyba csal?

O, etvagy! Hited ellenere vail, Ha izlesfuggo mar a kostolo, De sir az indok: „ez az utolso".

Annyit meg mondtam rola, hogy „csalo": Ismertem, hodit azzal is, ha int, Hallottam hiret, hogy hoi halt, vagy, 6, Lattam, hany loditast leplez, legyint; Eskiidott: tudtam, hazudik megint, Hogy minden szokepe mualkotas, De szive is csak csalfa megszokas.

De mindez ellenere vedtem en,

Hiszen csak ostromolt, hogy: „Draga lany, Szand meg fajo ifjusagom! Szereny Eskiimtol ne felj, szavam sem silany, Nem esketett meg sosem ily talany! Tavolrol lattam, mi a szerelem,

Ha te nem vagy, en meg sem ismerem!

Verem vitt vetkeimre esztelen, Minden hibam, mit rajtam latsz, csekely,