Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)

A kerdes is derek, vitan feliil: Vajon miatta oly csodas a 16, Vagy 6 szereny, es paripaja jo.

Iteletuk egyhangu lett hamar: Valoban elete az elteto,

Miatta eled annyi disz, pazar Tokely, mi benne kesz, mas mind merd Segedlet: helyenvalo, megnyero, De epp csak toldalek; kiviil-belul Nem alkotjak, mind tole udvoziil.

Igy feken tartott nyelven mennyi mely Kerdes vagy erv vitathatatlanul, Vagy hany nyomos ok, ismetelt szeszely Javara valt elonyosen: ki tul Vidam, csak konnyezik, ki sir, vidul, Ha hallja ot, es erti is a szot - Mindenkit meggyozott es meghatott.

Ove volt annyi ifju, ven kebel, Legyozte mindket nemet ily hatas, Szolgalatuk se volt ekkepp teher, Rajongtak erte, ez se volt vitas: Uralta oket ily csodas varazs;

Kovettek ohajat, barmit szeret, Sajatja lett minden vagy, elvezet.

Volt, aki rola kepet is kapott, Szemgyonyorkodtetot, elmeset is: A sok bolond mar kepzetekbe holt, Ha jobbnak iteltek mindent komisz Szulofdldjiikon tul, habar hamis: Jutalmakert eseng az elvezet, De nem, ha koszvenyes nagyur fizet.

Ove lett minden, mit keze sem ert, Remeltek, hogy mindig veliik marad, En szerencsetlen! Boldogsagomert, Hiaba voltam artatlan, szabad,

Miatta lettem onkent aldozat:

Ifjui bajat meltattam, midon Viragaim szakitgatta dicson.