Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)

Fogsagukhoz huen turtek soruk, Habar nyeglen lazitottak maguk.

Mig vi'zbe fult a parttalan kamat, Sok ekkovet vetette el szegeny, Egyenkent nyelte mind az aradat,

Felkavarta a siippedo mereny, Torlesztett, nem maradt egy csepp remeny, Akar a jotekony fejedelem,

Ha mindenebol nines mar semmi sem.

Sok gyurott jegyzete is volt eleg, Sohajtva tepte, majd aztatta ar, Hany diszes aranygyurut tort, de reg Lesiippedt siremlekiik left a sar;

De tobb levelet rejtett a kosar: Volt benne verrel irt selyemvonas, Ugyes, titokzatos, hatasvadasz.

Azokkal fiirdette a vizozon,

Tepazva hullt a konnye, mint a csok, „Csalo ver!", sirt, „hany hamissag koszon Minden szavadbol! Elcsufit a bok, A tinta is csak atkozodva fog!" Ahogy kimondja, drjito harag Diihiti, annyi szo hazug, hanyag.

Mikozben igy sirt, egy nagy csorda epp Fele haladt, vegiil egy agg esuhas, Ki hetvenkedett neha, am a szep Orai elhagytak, mint annyi mas - Elerte, vonzotta ily szep csapas,

Megerton kerte, panaszolja el, Mi bantja, hallgat addig, es figyel.

Pasztorbotjara tamaszkodva, mar 1116 tavolban iilt tiirelmesen,

Megint kerlelte hat, epedve var, Csak ossza meg a banatat, hiszen

Vigaszt nyujt mindenre az ertelem: Lecsillapul az elragadtatas, Ha megnyugtatja jotekony tudas.