Irodalmi Szemle, 2016

2016/5 - TALAMON ALFONZ - SHAKESPEARE - William Shakespeare: Egy szerető panasza (vers, Horváth Lajos fordítása) / SHAKESPEARE (1564-1616)

||||Xi -vi lli ;1|| \|b

EGY SZERETO PANASZA

Elerve egy hegy oldalat, a visszhang, Mi lelkesit, hogy banatan tiinodj, Megihletett; csak ugy sodort e bus hang, S ledoltem ott, ahol meselt a volgy; Hamar, csodaltam, im, egy csalfa holgy Lapot szakitva sirt, mint vad vihar, S letorte gyuruit a bus zavar.

Fejen a szalmaszalbol szott kalap, Mi lanytekintetet vigyazva ved, Arcat takarta; nem lathatta nap Az elhalt baj felhasznalt vegzetet, Ifju bajat Ido se tepte szet;

Hiaba volt diihos, szepsege mind Kikandikalt gyurott arcan megint.

Zuhogva omlott kendojen a kdnny, Zilalt lapjain tobb ontelt alak Aztatta selymes abrajat kulon, Elarasztotta viharzo harag, Amig betuzte, hogy mit mondanak, Sikoltva raozonlott annyi baj, Hogy elmelyiilt es feltort a moraj.

Bosz pillantasa, mint lovas szeker Az egovekre tamadt lazadon,

Utana, mint megtort, levert tiizer, A foldre hullt a feldult artalom, Tekinteten letort a fajdalom, Mindenfele lovellt bizonytalan, Eszbonto volt a feltund roham.

Szabalyosan font haja kusza volt, Jeleztek, milyen gondatlan keze, Par fiirt kalapja szalakent hatott, Mi sovargo arcan sapadt vele, Nehany a szalaggal fiiggott le, de