Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Gyürky Katalin: Földre hullott istenek (Vladimír Nabokov Összegyűjtött elbeszélések I. - Egy naplemente részletei és Összegyűjtött elbeszélések II. - Első szerelem című kötetéről) / NABOKOV-ÁRNYALATOK

kepest!? Lefordithatatlanok, atadhatatlanok az alkotasai..." (I. kotet, 279.)

A l'ras mint teremtd aktus sikertelensege s az elet, a sors „iraskeszsege" pedig mar atvezet benniinket a masodik novellaskotet - elso kotethez kepest valtozasokat hozd - motivumaihoz. Ebben a kotetben ugyanis az emigrans hosok eletebe gyakran akaratuk ellenere fog a sors beleszolni, ami azzal jar, hogy az elso kotet magabiztos, magukat istennek tekinto - akar gyilkos, akar alkoto hosei - le kell, hogy szalljanak a foldre: a sors megmutatja szamukra, hogy ok is csak halando emberek, akiknek a foldon a helyiik, mikozben a sorsukrol az egben valaki mas, a tenyleges Isten vagy egyeb, az eletet szervezo ero dont. Az Egy orosz szepseg cimu novella hosnoje, Olga peldaul a szepsegebol, a nemesi szarmazasabol fakadon csodalatos, gondtalan eletre lenne predesztinalva, de a sors nem igy akarja: „Egyszoval, kiilonleges varazsa volt, ami, ha tartosnak bizonyul, elkertilhetetlenul... menthetetlenul... De valahogy semmi sem left belole. A dolgok nem bontakoztak ki, vagy pedig hasztalanul estek meg" (II. kotet, 79.); hogy azutan Olga halala is olyan felresikeriilt, erthetetlen es ertelmetlen legyen, mint amilyen az elete volt. Amikor ugyanis vegre sikerul ferjhez adni, es vegre aldott allapotba keriil, sziiles utan azonnal, gyermekagyi lazban meghal.

De a sors meg ennel is kegyetlenebb jatekot uz a masodik kotet egyik legkiilonlegesebb novellaja, a Tavasz Fialtaban cimu tortenet fohosevel, Viktorral, aki tizendt even at van kapcsolatban azzal a Nyinaval, akivel valojaban fogalma sines, hogy miert kell kapcsolatban lennie, hiszen meg a viszonyuk termeszetrajza sem vilagos a szamara: „Akarhanyszor talalkoztunk a mi tizendt evig tarto - nos, nem sikerul megtalalnom a megfelelo szot arra a fajta kapcsolatra, amely kozottiink volt -, mindig ugy tunt, hogy nem ismer meg azonnal." (123.) (...) „Meg most is azon tunddom, hogy pontosan mit jelentett nekem ez a kicsi barna nd keskeny vallaval es »lirai tagjaival« [...], s egyre kevesbe ertem, hogy mi volt a sors celja azzal, hogy folyton osszehozott minket" (138.). A sors azonban veliik kapcsolatban is tovabb fondorkodik: mielott Viktornak vegre volna alkalma fenyt deriteni a kapcsolatuk miertjere es mikentjere, Nyina autobalesetben meghal.

nabokov-Arnyalatok