Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Gyürky Katalin: Földre hullott istenek (Vladimír Nabokov Összegyűjtött elbeszélések I. - Egy naplemente részletei és Összegyűjtött elbeszélések II. - Első szerelem című kötetéről) / NABOKOV-ÁRNYALATOK
nabokov-Arnyalatok is tisztaban van vele, hogy kezeben a borotvajaval most 6 uralkodik - elet es halal felett donto istenkent - az egykori ellenfele felett: „A holttesteket mindig megborotvaljak - folytatta Ivanov, visszafele huzva pengejet a ferfi kifeszitett nyakboren. - A halalraiteltet is. Most en borotvalom magat. Tudja-e, mi jon utana?" (277.) Ivanov vendege megussza, szemben az Elegtetel novellajanak fiatal, professzor-feleseg hosnojevel, akivel idds ferje egy velt es egyaltalan nem valos hutlenseg miatt, istent jatszva, egy ejszaka kegyetlen modon vegez. Nabokov korai novellaiban azonban - hogy azutan ez a motivum ismet vegigkiserje jo nehany regenyet - maskent is lehet istent jatszani. Megpedig az irason mint alkoto tevekenysegen keresztul, vagy az irova valas soran, ugyanis az irasra Nabokov mindig ugy tekintett, mint „teremtd, isteni jatekra".3 Istenire, mert velemenye szerint a muvesz minden egyes alkotasaval uj vilagot teremt, s „igazi", teljes jogu teremtove valva tud a legkozelebb kerulni Istenhez. Az isten-mivolt ilyen jellegu kifejezodesere jo pelda A karacsom/i tortenet, ahol vegignezhetjuk azt a folyamatot, ahogyan az ird Novodvorcevben megsziiletik egy iinnepi tortenet, mikozben „azt a bizsergo iiresseget erezte, amely altalaban az irni vagyast kiserte. Ebben az iiressegben valami alakot oltbtt, nott. Egy uj, egy kiilonleges karacsony... A regi ho, de vadonatuj konfliktusok..." (I. kotet, 346.) Az iras azonban ezeknek az irni vagyo hosoknek sokszor megsem jon ossze. Ami pedig egy jo iras megsziileteset megakadalyozza, az nem mas, mint maga az elet, vagy maga a sors, ki hogyan nevezi, amelynek folottiik elhatalmasodo erejere ezek az ird, az irassal teremteni vagyo hosok a sikertelen alkoto folyamatuk kozben dobbennek ra. Ez tortenik Az utas cimu novella irojaval, akinek egy vonatut kapcsan, mikozben a vele egy kupeban utazo tarsarol mar mindenfele tortenetet szdvogetett magaban, s bruit, hogy milyen jo kis iras sziiletik majd ezekbol a fantazialasaibol, az elet egeszen mas vegkifejletet kinal fel: „Bizony, az elet tehetsegesebb nalunk - sohajtott fel az ird, mikozben orosz cigarettaja hosszu papirszopokajaval tarcaja fedelet iitogette. - Neha olyan temakat gondol ki... Hol vagyunk mi hozza 3 Nabokov a muveszet isteni jatek-mivoltat az Eloadasok az orosz irodalomrol cimu irasaban fejtette ki reszletesen. A muveszet es a jatek kapcsolatarol igy ir: „a muveszet csak addig marad muveszet, amig emleksziink ra, hogy ami elottiink jatszodik, az vegeredmenyben csak kitalacio, es hogy a szinpadon peldaul nem igazabol halnak meg, mas szoval, amig a rettenet vagy a viszolygas nem kenyszeritett benniinket ketelkedni abban, hogy mi mint olvasok vagy hallgatok eppen csak reszt vesziink egy lebilincselo jatekban." In Nabokov, Vladimir: Eloadasok az orosz irodalomrol. Kerek Adam forditasa. Nagyvilag, 1996/7-8. 431.
