Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Csehy Zoltán: A rácsozat és az inda (kommentárok Vörös Gergely verseihez) / BEVETÉS 2016
BEVETfiS2016 CSEHY ZOLTAN A RACSOZAT ES AZ INDA (KOMMENTAROK voros gergely VERSEI HEZ) ords Gergely elsosorban fogalmi, gondolkodo es nem dekorativ, zenei kolto: nem korallszeru kovetkezetesseggel valdsit meg egy eleve kodolt programot, hanem minden egyes szovegeben valami ujat vesz eszre, es annak analiziset vegzi el. Ez az uj azonban nem fiiggetlenitheto a koriilmenyek kiilonos racsozatatol, melynek kozeppontjaban az en egyszerre all filozofiai es fiziologiai konstrukciokent. Pontosabban az en ideje: hogy mikortol es mi altal letezik igazan, hogyan lep be az emlekezesbe, s ezaltal az emlekezetbe, majd folytatodik a masikban. Vagy hogy mikent torlodik ki a kezdet, mely megis mindent meghataroz. Az Akik fenykepeztek cimu szoveg az emlekhagyast es a sajat emlekezetet meghatarozo dokumentumok szerepet frja koriil a „perspektiva" szempontjabol. Nos, a perspektiva itt a folytonossag zaloga lesz, mely az elddok altal szamunkra teremtett multra alapozodik. Fotok nelkiil nem fixalhato a mult egzaktsaga: a fotok viszont egy toliink idegen narracio kepei, melyek alapjan a mi parhuzamos tortenetiinket is megteremthetjiik. Vagyis a kepi dokumentacio sorsot, perspektivat teremt, de elsosorban, allitja a kolto, nem nekiink, hanem azoknak, akik ezt a narraciot megalkottak („multunkra irtak perspektivajuk"), s akiknek a mesejere visszaemleksziink. Az emlekezet elotti emlekezet visszatudatosulasa tehat idegen konstrukcio, es megfejtese potencialis eletprogram. Hasonloan eros gondolatisagot hordoz az Ami adott cimu vers alapallasa, mely abbol az erzetbol indit, hogy minden en szamara a vilag onnon fiziologiai hataraival azonos, vagyis az en teremtodese teljes mertekben azonosulhat a vilag teremtodesevel. A kulisszaszeru ter multja a mi jeleniink huzamaban meselodik el es rakodik rank. S akinek ez a remek felvetes nem eleg provokativ, ott van a masik letenek elkepeszto idegensege, illetve a fiiggetlen letezesek, vilagok sokasaga. Nagy lepteku koncepcio az emberi letszorongatottsag kisszerusegeben: a teremtett es a folyton teremtodd vilag konfliktusa a masik viszonylataban melyiil el igazan. Voros Gergelytol nem idegen az anekdota sem: a Zsuzsi cimu vers egy tengerimalac halalan keresztiil szembesit a vegesseg drasztikumaval, a konzervalhatatlan test tragikumaval. A ritus, a temetes alternativ modjakent az allat a kinti vece buzebe es hidegebe keriil, ahol rothadasa es pusztulasa a nagyobb pusztulas es toppedes mellett szinte Gottfried Bennre emlekezteto radikalis modon szepiil meg. Az apa agresszioja felszamolja a ritust: megfosztja az emlekezest a materialitastdl. Es maris ismet Voros egyik kedvenc temajanal, anyag es emlek, illetve a tudat kapcsolati dinamikajanal vagyunk. Az emlekezet terjeszkedesenek, nyujtozkodasainak es metamorfdzisainak elemei a Szomszedokban ujabb dimenziokkal boviilnek. Egy
