Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Csehy Zoltán: A rácsozat és az inda (kommentárok Vörös Gergely verseihez) / BEVETÉS 2016
BEVETfiS 2016 utca emlekezetenek dokumentumakent elgondolhato vers-fenykepet kapunk: az elkdltdzott csalad rajzolodik elenk. Itt minden mozzanat fontossa valik, es a nyelv is annak ellenere, hogy az atlagos Voros-versnel csupaszabb, meg finomabb es arnyaltabb lesz, s a „felreertes" es a „megertes" dramaturgiai jelentdseguve valik: „Az egyetlen fiuk I osszel felkinalta, hogy leszopna. / Eljatszottam, hogy nem ertem. / Meg nem beszeltem szlovakul, I kertem, ismetelje el. I Magyarazni kezdte, hogy nines cigije, I pedig nagyon ragyujtana." A ki nem mondott szlovak „fajcif" szo kettos ertelmenek kijatszasa bebetonozza a szoveget egy szlovak-magyar nyelvi uni verzumba, es felerositi a kisebbsegi kornyezet groteszk „tulelesi strategiait". Az apatol ellopott cigaretta vegiil a maga modjan beteljesiti a „tiltott" aktust: es feloldja az idegensegbol fakado letszorongatottsagot, mely a vagy es a felreertes teatrumanak nyelvet viszi szinre. A gyerek eltunese az utca emlekezetebol a kozos idegenseg folismereseben valik az individualis emlekezet identitasformalo elemeve. A gyerek idegensege a felndttek vilagaban, a nyelvek, identitasok erotereben szomoru, empatikus magara hagyatottsagot gerjeszt. Es a kosztolanyis „szegeny kisgyermek" szines, tarka, csokolades, tintas, zongoras, eziist findzsas ellenvilaga nelkiil. Marad az orok „nem ertettem". A masik ismetlodd mentalis mintazatot a pusztulas es pusztitas dinamikaja adja. A „rothadas beliilrdl terjed", es felemeszti a targyat es a testet is: ebben szerves es szervetlen anyag kozt nines kulonbseg. Az elrohadt Skoda metaforikus kepe fgy hozhato ossze a sebesiilt test kepzetevel. A „veletleniil" sajat testbe dofo kes agresszioja es a tavozo ver vegeredmenyben szep dobbenete arra szolgal, hogy megkeresse azt a pontot, „ahonnan mar nines visszaut". A sajat test es identitas szembesitese a masik elvarasi rendjebe illeszkedd sztereotipiakkal („Most en hogy erezzem magam, I ha te is beismered, / a ferfiassagot ebbol szamoljak ki") az en fura helyezkedeseve valik egy elkepzelt szinpadon, mely egyszerre a kiszolgaltatottsage es az elfogadase. Voros Gergely verseinek mindig van tetje, s a legtobbszor melyen egzisztencialis, meg akkor is, ha szettagoltabban „fecseg" vagy mesel. A versek azokat a pontokat keresik, melyekbol egeszen mas lesz a perspektiva. Ez idonkent zavarba ejti, s bar elmejeben mar megtalalta a keresett fordulopontot, keslelteti annak kijeloleset es beismereset (Az enyemek). Egyik verseben talaloan egy szemetdomb archeologiajan keresztiil bontja ki az onmaga folytonos pusztulasabol minduntalan ujrateremtddo letezes termeszetesseget: a temeto mdgdtti godorbol hazahordott kaviccsal egyiitt az osok pora is beepul a hazakba, s akik „felmenoik csontlisztjet a betonba dolgoztak", nem tettek drasztikusabbat annal, mint ahogy az emlekezet magaban dolgozza az elodoket, az eletiinkbol kiesett szemelyeket vagy akar a tampontul szolgalo fenykepeket. Ott hallani e vilag mdgott Sandburg gyonyoru sorat, a tortenelmi csatatereket benovo fu szavait: „A fu vagyok. Engedjetek dolgoznom." Csakhogy a fu helyett itt a szemet „dolgozik". Es Seamus Heaney kolto archeologiaja is megidezodni latszik: ahogy a letezes masok pusztulasara epiil, a nyelv is magaba epiti sajat tortenetet. Vorosnel a toredekek, a kavicsok, a tombdk metapoetikus ertelmuek lesznek: a vers epitmenyenek
