Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Vörös Gergely: Akik fényképeztek; Zsuzsi; Ami adott; Szomszédok; Szemétdomb; Tél előtt; Partra vetett; Sebek; Az enyémek; Részvét; Egy apokalipszis után (versek) / BEVETÉS 2016

BEVETES2016

Most en hogyan erezzem magam, ha te is beismerted, a ferfiassagot ebbol szamoljak ki. Raadasul a cipomeretem is kisebb, mint amekkoranak mondom.

RESZVET

Az mondja, sajnalja, pedig ismerem mar reg. Ott lakik a sovenyen tul.

Ezen mar nem lehet segiteni.

A rothadas beliilrol terjed, az iiregekbdl hatol a felszin fele.

Azt mondjak, ez a japanok betegsege.

Mert mikor meg mindig jo a kuplung, a valto, es az olajat sem zabalja a motor, a rozsda mar atragta magat a sarhanyoknal, a kiiszob horizontjan es egyeb helyeken. Alvazvedelem kellett volna, mondja, mikozben a Skodajat biitykoli.

Felenk ezt joszomszedi viszonynak hivjak, es a lenyeget mindig elfelejtik.

EGY APOKALIPSZIS UTAN

Vegiil alszol, megint megusztunk egy beszelgetest. Mint a tornasz, sulyod a gyurun kitartod.

Nem csodalkoznek, ha feladnad. Meg birod, nem ertem.

Keprol nezve is nehez.

Mostanaban igy telnek az estek. Keson feksziink le.

Reggel nines idonk.

Eloszor a koriilmenyekre fogtad, most magatol ertetodo: egy apokalipszis utan lassan telnek a napok.