Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - R. Nagy Krisztián: Hodžova u. 36-42; Valami nincs rendben (novellák) / BEVETÉS 2016

Otthon levettem a cipomet, es a fiirdobe mentem, hogy lemossam a kezemrol az oregneni-szagot, mert tudtam, ha nem teszem, zavarni fog egesz este. Ahogy megnyitottam a vizcsapot, es felneztem a tiikorre, meglattam magam - a sziirke zakom bal vallan egy hatalmas sotetvords folt ektelenkedett. Nem ertettem, mi lehet, hogy keriilt oda. Levettem a zakot. Az ingem is foltos volt. A dolog meg ragadt. Megszagoltam az ujjam, miutan hozzaertem. Mint a vas. Fene tudja... Ver? Lehet, hogy en verzek? Levettem az ingemet is, es egy ideig a tiikor elott forgolodtam. Csak feltunt volna, ha elkezdek verezni. Nem talaltam magamon seriilest. Beleturtam a hajamba, hatha a fejemet vertem be, es onnan folyt le a vallamra. Semmi. Lehet, hogy megsem ver? Az orromhoz emeltem az ingemet. De, ez igenis ver.

Megnyitottam a csapot, es teleengedtem forro vizzel a mosdot. Belenyomtam az ingemet. A ver pirosra festette, ahogy elkezdett oldodni. Mindenkepp friss, maskepp mar beleszaradt volna. Leengedtem a vizet, es megnyitottam a csapot ujra, aztan szappannal ddrzsdltem a foltot, amig ki nem jott teljesen. Tudtam, hogy az dreg zakot nem tul celszeru igy tisztftani, de nem volt jobb otletem. Napkozben kikapcsoltam a futest, es nem is szoktam visszakapcsolni egy ideig, amikor hazaerek, igy a lakas majdnem olyan hideg volt, mint a levego odakint. A forro viz egette a kezemet, amig benne volt, viszont amint kihuztam, fazni kezdett. Sosem mukddott rendesen a hideg- es melegvizes csap, igy nem tudtam langyos vizet csinalni, a tuzforro es jeghideg voltak az elerheto opciok. A hideg azonban, ugy kepzeltem, csak beledermesztene a vert az anyagba, es nem tudnam kiaztatni rendesen.

Masfel ora alatt kesz voltam. Elfaradtam, es nem volt mar kedvem vacsorat csinalni. Ellenoriztem, bezartam-e az ajtot, majd a kanapera fekiidtem. A futest most mar nem kapcsoltam be, ha ugyis elalszom hamarosan, legalabb sporolok vele picit. Holnap munkaba kell mennem... Nem... Pentek van. Nem. Csiitdrtok.

VALAMI NINCS RENDBEN

Valami az olembe esett. Azonnal felriadtam. Mivel ego lampa mellett aludtam, mint mindig, tisztan lathattam, mi volt az: egy hatalmas, goromba patkany. Nem az a fajta, amelyik maga is megijed az esestol, es amilyen gyorsan csak lehet, elrohan, be, valami sotet lyukba. Ez a patkany nem ment sehova. Talpra kiizddtte magat, nem gyorsan, csak ugy kenyelmesen, es egyenesen az arcomba nezett, mint aki elvarja, hogy elnezest kerjek tole, amiert az olembe esett. Akkora volt, mint egy kisebb tacsko.

Hirtelen mozdulattal raboritottam a takarot, es jol osszefogtam a negy sarkanal. Kipattantam az agybol, es az ablakhoz leptem. Szetnyitottam, es kivagtam az egeszet az utcara.

Egy emeletnyi eses. Hallottam a nyekkenest, lattam, ahogy a takaro szetnyilt, es a sotet arnyek fiirgen atpreselte magat egy csatornanyilason.

Felkapcsoltam a konyhai lampat, es megnyitottam a vizcsapot. Tdltdttem magamnak egy pohar vizet. Kidntottem, es ujratdltdttem. Megint kidntottem. Ujratdltdttem.