Irodalmi Szemle, 2016
2016/4 - BEVETÉS 2016 - Bedecs László: Lüktet, de nem laktat (Veres Erika verseiről) / BEVETÉS 2016
oket, vagy pontosabban: nem teremt olyan poetikai helyzeteket, ahol egyaltalan varnank a rimet, ezert esetlegesnek tunnek. Ez a kiszamithatatlansag meg ereny is lehetne, de maguk a rimek gyengecskek: „Nilus-stilus", „malha-malna". Bar van erdekesebb, eredetibb rim is, mint peldaul a „himes ret-hand made" - de mindket esetben felvetodik, hogy egyaltalan sziikseg van-e az adott helyeken a rimre, nem eroltetett-e peldaul a malnas rim, hozzaad-e barmit is a szoveghez. Kicsit slamesek ezek a megoldasok: a rim csak a rimert, a jol hangzasert sziiletik meg, tartalom nines mogotte. Latok nehany igazan szep, komplex kepet, mint amilyen „az elmult tel zuzmaras iivegen at pislakol I a vekony falu kavehaz eji ablaka" - ahol a tel iivege es a kavehaz ablaka mintha helyet cserelne, de megis mindketto a helyen van, ugy ertem, a szovegben megtalaljak a helyriket. Kicsit lentebb azonban egy hasonlo megoldas mar nem mukodik: „kavehazi teli emlek szonyegestiil kirepiil / szobam nyari ablakan". A tel-nyar ellentet olcso, az ablakon szonyegestol repiilo emlekek kepe tul zavaros, sok mar, a „szonyegestiil" szoalak modoros, a szoba nyari ablaka pedig giccses. Es a szerzo meg tovabb emeli a tetet, amikor a szamara nyilvan nagyon kedves „ repiilo szdnyeg"-toposzt probalja ismetelten versbe irni ugyanott. A retet hasonlitja egy pokrochoz, aztan a pokroebol lesz szonyeg, abbol egy „hand-made" repiilo szonyeg, abbol pedig labtorlo. Biztosan jol is fel lehetne epiteni egy ilyen sokszoros atvaltast, egy hasonlatokbol es metaforakbol allo hosszu lancot, de itt kifejezetten atgondolatlannak erzem a megoldast, olyasminek, ami egyszeruen kiesuszik a szerzo keze koziil. A jelzokrol kezdtem a bevezetoben beszelni, hadd fejezzem be tehat ezekkel a hozzaszolasomat. Jo a „laktato iitem", hiszen belehalljuk a „liikteto"-t is, mikozben van olyan iitem vagy iifemes mozgas, ami kielegiti az ehseget. Jo a „fekete-tag ur", bar kicsit Jozsef Attila-s, meg tetszik a „tdhdtom testmeleg" szokatlansaga es meg nehany hasonlo, bator asszociacio, de problemas a vegteleniil elhasznalt „tetova hullam", a kozhelyes „ektelen szarnyesapas", a modoros „mezitelen test", a meg modorosabb „bekes nyugodalom", a jatekosnak hato, de egyaltalan nem olyan „rdzsaszin szin" vagy „kifele torekvo torony", amivel az a baj, hogy befele torekvo tornyot nem tudok elkepzelni (igaz, kifele torekvot is csak nehezen - vagy talan a felhokon at torekszik ki az eg fele?). Az „az a fajta irigyseg I ami rivalist tolt el ellenfele sikere lattan" sorok azert gyengek, mert nem egy bizonyos, specialis irigyseget neveznek meg, hanem magat az irigyseget definialjak, unalmasan. A „mintatlan peneszreteg" pedig nyelvhelyessegi kerdest vet fel, hiszen a „mintas" ellentete a legritkabb esetben a „mintatlan", es ez a szoveghely erzesem szerint nem egy ilyen kiveteles eset. A „bobiskolo figyelem" mar hatareset, de igazabol kepzavar, ahogy a „papirszerii falvastagsag" is jol ertheto, de valahogy megsem stimmel. A vastagsag inkabb papirnyi, es az nem is vastagsag mar, hanem vekonysag: „papirvekony fal" - ez lenne a termeszetes kifejezes itt, ezt forgatja ki a szerzo, ami orvendetes, de nem eleg innovativan, ami sajnalatos. Egyszoval: Veres Erika versei ma meg egyenetlen szinvonaluak, de mivel latszanak nagyon is remenykeltd, dtletes, elismerest erdemlo, sot kifejezetten bator, kockazatkereso megoldasai is, a magam reszerol, minden kritikus megjegyzesem ellenere is iidvozlom ezeket az ujabb szovegeit is.
