Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Vladimir Nabokov: Breitensträter-Paolino (esszé, Hetényi Zsuzsa fordítása) Meddig él egy lepkegyűjtő? Az Irodalmi Szemle körkérdése (válaszolnak: Bartók Imre, Csillag Lajos, Grendel Lajos, Szászi Zoltán, Veres István) / NABOKOV-ÁRNYALATOK
NABOKOV-ARNYALATOK a cselekedeteik, gondolataik es osztoneik alapjan, s ahogy ezt Nabokov mesterien kepes interpretalni, az fog meg. A filmvaltozat is kivalo, ritka eset, amikor egy film mar-mar az irodalmi nyersanyaga szintjen kepes atadni az eredeti hangulatot. A teljes Nabokov-eletmu megjelenese ujabb „ervagas" a penztarcan, de sose legyen ettol rosszabb dolga az olvasdnak! Veres Istvan Iranyftasa ala vont egy sajnalatos gyakorlat. Az utobbi iddben alig keresem a kiilfoldi szerzok szovegeit, mivel az eredetit akarom olvasni, ugy, ahogy a szerzo tollan kijott, nem pedig a fordito ertelmen atszurve. Kozben tudom, hogy leteznek olyan kiilfoldi prozak, amelyek eredetiben nem tudnak azt nyujtani, mint magyarul. Nabokov szamomra egy ilyen szerzo. Egyreszt azert, mert nem szivesen olvasok szepirodalmat oroszul vagy angolul, masreszt, mert Nabokov mondatait mindig annyira spontannak ereztem, hogy biztos voltam benne: eredetileg magyarul irtak oket. Evek mulva visszaolvasva raadasul egyre tobbet adnak. A Lolitdhoz pedig nemhogy nem lehet nem visszaterni, a Loliffltol elterni sem lehet. Nabokov irasai megmutatjak: az, hogy mennyire tekinthetiink egy irodalmi szoveget identitasfeltaronak, az nem az esetleges sallangmentessegetol, hanem az elbeszeloi hang hitelessegetol fugg, tekintet nelkiil arra, milyen eszkoztarat hasznal az adott szerzo. A teny tehat, hogy az Europa Konyvkiado megjelentette Nabokov eletmuvet magyarul, mindenkeppen noveli biztonsagerzetemet irodalomfogyasztasilag. A szerk. epilogusa A jelen szamunk elen kozolt ket Nabokov-szdveg pontosan megmutatja, mi az, amiert Nabokov ujra es ujra ihleto forrasa lehet az irodalmi gondolkodasnak - mig a Lolita orosz kiadasahoz irt utoszoban szinte kizarolag nyelvi kerdeseken topreng a tole megszokott bravuros szellemesseggel, addig a Breitenstrater-Paolino cfmu szovegben, amelynek mufaja valahol a publicisztikai tudositas es az essze kdzott kereshetd, nyakig meriil a szo szoros ertelmeben vett veres valosagba. A lenyeg mindket esetben az esztetikai esszencia, a jatekossag teljes kibontakozasa, az a fajta szabadsagerzet, amelyben „ott lelegzik az emberiseg" - ez utan loholt Nabokov egesz eleteben, mint egy tejfelesszaju ficsur a megfizethetetleniil draga dromlany utan. Korkerdeslink termeszetesen nem akart reprezentativ lenni, sokkal inkabb kiserleti, felmerendo, milyen hangot iitnek meg 2015-ben a magyar prozairok egy olyan szerzdvel szemben, akirol nehez jol bejaratott irodalomtorteneti kozhelyek segitsegevel beszelni. Igy aztan nem beszelni konnyebb rola - akadtak is boven, akik inkabb ezt a megoldast valasztottak azok koziil, akiket megszolitottunk. (Ezert is erdekes peldaul Grendel Lajos megallapitasa arrol, hogy Nabokovnak kultusza volna.) A felsorakoztatott szerzok nevsora azert is lehet figyelemre melto, mert a valaszadok nagyon is eltero eszkoztarral es viziokkal dolgozo szepirok, akiket megis osszekot a Nabokov iranti vonzalom. Hogy ez a vonzalom jobban beleivodjon a magyar irodalomba, azt az elbeszeleskotetek es a monografia megjelenese alighanem eldsegitheti - es talan ezeket meg tovabbi kotetek, peldaul egy esszegyujtemeny kovetheti, hiszen a Nabokovuniverzumban meg igy is maradtak feltarando teriiletek.
