Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Tóth László: A nyelv mint entitás, avagy futam Ivan Štrpkáról - versei elé (esszé)

tesu ugyanekkor e beszelo csoportnev kolteszetiik egeszere, belso dimenzioira, dinamikajara nezve is, melynek kozeppontjat mintegy a mozgas - a mindenhato mozgas - eredetenek, termeszetenek, az allando mozgasban-leves dinamikajanak vizsgalata adja.

A sziintelen mozgas, a folyamatos valtozas dramajanak lehetiink tanui Strpka kolteszeteben is, jollehet azt is eszre kell venniink, hogy koltonk kezdettol fogva ugyanazon az utonfntja palyajat, s ugyanazt a latszolag szenvtelen, objektiv, elsodleges olvasatban narrativ, a koltonek egyszerre eszkdzt es targyat is jelento, de minden latszolagossag ellenere paratian belso strukturaltsagrol, szervezettsegrol (szerkesztettsegrol) es lendiiletrol tanuskodo, sot, ezen tulmenoen, nem lebecsiilheto erzelmi toltest is hordozo nyelvet beszeli azota is. „Minden ut a valosaghoz vezet" - irta Strpka evtizedekkel ezeldtt, de az o valosaga a nyelv valosaga (is), az ember letbe-vetettsegenek tragikus XX. szazadi felerzese mellett annak nyelvi immanenciajat is kiteljesiti, nyelvbe-vetettsegenek posztmodern elmenyet is folvallalja. Strpkanal a targyi valosag hordozoja is a nyelv, a valosagon tuli tartaimak is a maguk nyelvi megtestesiileset, megelozottseget keresik. A nyelv nala messze tullep leiro-kifejezo szerepen, s olyan entitaskent jelenik meg, aki olvasojat - mert itt, be kell latnunk, nem a vers, hanem elsodlegesen a nyelv keresi s teremti olvasojat - a maga egzisztencialis erintettsegeben ragadja meg, illetve magaval.

Koltonk spanyolbol, portugalbol (Cervantest, Pessoat, Borgest - mennyire jellemzo ra ez a triumviratus, kulon-kiilon is, s igy, egyiitt is!), olaszbol es arab nyelvekbol fordit. (De peldaul Sarandi Jozseftol is leforditott nehany verset az 1980-as evek fiataljabb] magyar kolteszetenek Doporucene listy [Ajdnlott levelek\ cimu, Vojtech Kondrot szerkesztette szlovak nyelvu antologiajaba.) Verseibol Portugal, angol, olasz, nemet, bolgar, szerb, lengyel, roman es cseh nyelven jelentek meg onallo valogatasok. Magyarul eddig csupan nehany szlovakiai magyar, illetve magyarorszagi lap es folyoirat kozolte verseit, foleg forditasomban (de emlekezetem szerint Barak Laszlo is forditott tole valamit), s ket verset besoroltam a Gyujtopont cimu 1984-es, tizennegyet pedig a Gyalogdsvenyek a magasba cimu legfrissebb kortars szlovak kolteszeti antologiamba is.

Ivan Strpka verseinek forditasaval idestova negyven eve birkozom, s menet kozben deriilt ki: eletre szolo kiizdelem ez, melyet sem befejezni, sem abbahagyni nem lehet: csak idore-orara felfiiggeszteni. Kihivas, melynek soha teljesen megfelelni nem tud az ember, am folytonosan vonzza, serkenti ot, s ez a vonzas nem engedi ot kiterni e kihivas elol. Kdltonk nevevel, verseivel egyebkent lassan fel evszazada talalkoztam eloszor, amikor tizennyolc evesen, 1967-ben folkeriiltem Pozsonyba, s mar legelso verseskdtete, az 1969-es Krdtke detstvo kopijnikov is megvan konyvtaramban (szo szerinti forditasban talan: Kopjdsok rovid gyermekkora). (Emlekezetes alteregoja e kotet verseinek - Strpka fiatalkoranak - viszsza-visszatero latomas-tdrekenysegu, megfoghatatlan kodkepe, a kicsit talan Saint-Exupery legies hosere emlekezteto Hercege, aki a gyermekkor alomszeru vilaganak rekonstrualasaban segedkezik itt neki [feltehetoen nem veletleniil hivatkozik koltonk ekkoriban tobbszor is eppen A kis herceg irojaraj.) S emlekeze-