Irodalmi Szemle, 2016

2016/4 - BEVETÉS 2016 - Tóth László: A nyelv mint entitás, avagy futam Ivan Štrpkáról - versei elé (esszé)

tes marad(t) szamomra Strpka hozzaszolasa a nagy multi! szlovak irodalmi lap, a Slovenske pohl’ady ekkori, a szlovak kolteszet helyzeterol rendezett kerekasztal-beszelgetesen, ahol a vita soran - mintegy egyszerre mindsitve a disputa targyat s magat a diszkusszidt is - mindossze ennyit mondott a francia Robert Hennion nalunk alig ismert 1947-es filmjenek es filmzenejenek cimevel: „Plumplum-tralala." Es ezt is csak egyszer. S ez a lenyegmondd, husbavago ironia, a szarkasztikus pontossag, meggydzodesenek, velemenyenek minden koriilmenyek kozti vallalasa a mai napig jellemzo maradt ra.

Amit kozvetlen tapasztalataim is megerositenek, hiszen szemelyesen is tobb mint harom evtizede ismerjiik egymast. Ket alkalommal is kdzremukod(het)tem budapesti vendegszerepleseinek megszervezeseben; voltam vele Poznanban egy kolteszeti fesztivalon, latogatoban Varsoban a lengyel iroszovetsegben; keszitettem vele interjut; magyar nyelvu osszeallitassal mutattam be akkori lapjat, a Romboidot, egy fovarosi folyoiratban; dedikalt konyveim vannak tole; hosszu orakat diinnyogtiink vagy eppen hangoskodtunk at eszmet, eszmeket cserelve foszerkesztoi szobajaban, illetve fiistos kavehazakban Pozsonyban; s atittunk egy-ket budapesti ejszakat is - mikozben minduntalan az volt az erzesem, hogy mar ezer eve (meg a magyar honfoglalas koriili evekbol?) ismerjiik egymast. Eddigi utolso „ejszakai muszakunk" zaroakkordjarol a tarsasagunkban levo, koltonek is, prdzaironak is, publicistanak is rendkiviil impulziv Jana Behova keszftett „munkabeszamoldt" az egyik pozsonyi szlovak napilapban, nem felejtve ki, hogy mar hajnali ot ora tajt, utolso kortepalinkankat kortyolgatva, az egyik budapesti „kis munkasbiifeben", bar a belvaros sziveben, imigyen szolt rank a szomszed asztaltol valaki - s amit nem vartunk volna - szlovakul: „Magyarorszagon magyarul." Na, helyben vagyunk, neztiink ossze Ivannal es Janaval ebben a meglehetosen deliriumos (delirizalt?) helyzetben, amit Behova eletes letargiaval ilykeppen nyugtazott: „Kora reggel az elso emberekkel talalkozni mindig kockazatos dolog. Altalaban szokatlanul frissek, es vag az esziik, mint a borotva." De elesen vagott, vag Strpkae is - barmikor, barmilyen konstellacioban; ez egykent olvasoi es szemelyes tapasztalatom, elmenyem is vele kapcsolatban.

S errol a nyitottsagrol szol kdltonk egesz elete, kolteszete, gondolatvilaga. Errol vail kdltoi-irdi nyelve is, s errol drokos kiizdelme a nyelvvel, es viaskodasa kdltoi-irdi nyelvenek nyitottsagaert, errol teve tanubizonysagot mindannyiszor, ha barki, barmi korlatozni kivanta nyitottsag-eszmenyenek - szabadsageszmejenek - kepviseleteben, s megkiserelte megfosztani mozgasteretol, es leparancsolni a palyarol - e tarsai, hivei oldalan is drokos magdnyos futot, vagy - egy ujabb versenek onmegszolitasaval: egy helyben allo csavargot.