Irodalmi Szemle, 2016

2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Ardamica Zorán: Földecske és halálocska (Márius Kopcsay Jednouholník című kötetéről) / KORTÁRS SZLOVÁK

KORTARS SZLOVAK veit is keptelen elerni vagy pedig hosz­­szabb ideig fenntartani. A szerzoi nyelv nem torekszik sti­­laris bravurokra. Ez nem egy divatos areferencialis lubickolas a nyelvisegben, nincsenek a szoveg „megalkotottsaga­­ban" rejlo oriasi megfejtesek. Mondhat­­ni - szinten nem lekicsinylden - a nyelv foldkozelisege, mindennapossaga, szem­­telen egyszerusege hitelesiti mind a sze­­reploket, mind pedig torteneteiket. A re­­cepcio altal jellemzokent felkinalt iro­­nia sem hatja at a textus nyelvi elemeit, a szerzo nagyon tudatosan es nagyon gazdasagosan banik vele. Leginkabb sze­­reploinek megszdlalasa ironikus, a narra­tor sajat poziciojaban eleg ritkan - viszont akkor a szovegkornyezethez kepest eros kontrasztot alkotva - folyamodik az iro­­nia eszkozehez. (A mottdkent kiemelt mondat peldaul a kotet kozepebol valo, s az elso 73 oldalon egyszeruen nem ta­­lalunk hasonloan eroteljes formulaciot.) Nyelvi mivoltaban az ironia olyan diszkret, jelzesszeru megoldasokban, utalasokban tarul fel, ahogyan peldaul a foszereplo Augustin beszeld neve fiatal­­koranak egyik augusztusi „kalandjahoz" (antikalandjahoz), illetve az eletet megha­­tarozo 1968. ev augusztusahoz kotheto. Egyenes, direkt modon csupan ritkan iro­­nizal az elbeszeld en, olyankor azonban erezhetd a kontraszt a busulo ertelmisegi alkoholista es a „szerzdi" narracio kozott. Peldaul: „Napokon v takejto neddstojnej jame (a vonat WC-je - A.Z.) skonci vsetko. Skonci tak vacsina preziteho casu, akokol’vek ine a vzletnejsie su nase ocakavania. Nasa chyba. Ocakavanie je len predohrou nedockania sa."1 Nehol tehat - fokent az alakok onironiajanak bevetesenel - inkabb mar cinikus, mint ironikus ez a latasmod: az ember tehetet­­len cinizmussal reagal a vilag (lasd ismet a helyet es a kort) normava rogziilt irraci­­onalitasara. Amennyiben valamifele nyelvi bra­­vurra ehezne az olvasd, nem kell elke­­serednie, hiszen a teny, hogy egy fikcids szoveg annyira valdsagkozelikent kepes mutatkozni, mintha helyenkent egy ut­­can bekapcsolva felejtett diktafonrol irtak volna le, s megsem alulintonalt, az onrna­­gaban szerzoi bravurt sejtet. Ugy stilizal­­ni a textust, mintha nem lenne stilizalva, de megis hitelesen mukodtethessen egy regenyt, dicseretes nyelvi teljesitmeny. A regeny szerkezete ugyancsak szan­­dekosan egyszeru(sitett): A roppant erze­­keny, befele fordulo foszereplo egy felle­­peserol vonaton utazik haza, s a feltund helyszinek, megjeleno es felsejlo alakok (plusz nemi alkohol) felszabaditjak em­­lekeit, regi vagyait, melyek a jelenben, az onmagarbl valo gondolkodassal valta­­kozva rajzoljak meg alakjat es poziciojat. Tulajdonkeppen egy elbeszeleshez sem tul sok ez, megis elegendo teret nyit. Kopcsay regenyenek - hasonloan mas muveihez (ez megerne egy bovebb kom­­parativ vizsgalatot) - a mindennapok mukodeskeptelensege az egyik, s nor­ma lis jdvobeli kifutasuk lehetetlensege a rnasik targya. Minel inkabb kutakodik valaki sajat multjaban, a tole fiiggetlen es fiiggo esemenyek lancolataban, annal inkabb kenytelen raeszmelni a fajdalmas remenytelensegre. A luzer figurak, outsiderek tipusai - mind a tarsadalommal, mind pedig sajat privat kornyezetiikkel hadban, de mini­mum konfliktusban allnak, leginkabb dn­­magukkal nem bekeltek meg meg. E meg­­bekelesnek ellenallni igyekvo megbekeles folyamata ez a regeny. Illetve gyanus, 1 „Befejezesiil egy ilyen meltatlan lyukban vegzi minden. Igy er veget a megelt ido zome, bar­­mennyire masok es magasroptuek az elvarasa­­ink. A mi hibank. Az elvaras csupan a be nem teljesiiles elojateka." -113.

Next

/
Thumbnails
Contents