Irodalmi Szemle, 2016

2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Ardamica Zorán: Földecske és halálocska (Márius Kopcsay Jednouholník című kötetéről) / KORTÁRS SZLOVÁK

KORTARS SZLOVAK

ARDAMICA ZORAN

■p o t r r1 q v r

X JLmI jLfftr JLmJI Lair JLam J^JI

ES HALALOCSKA"

MARIUS KOPCSAY JEDNOUHOLNtK

C1MU KOTETEROL

„Dymiaci kornin zhmotnoval nekonecnu vitalnu silu a potenciu komunizmu podobne, ako ejakulujuci penis."1

A szlovak irodalom kozepnemzedekehez sorolt (ez nyilvanvaloan az irodalomtorteneszi elkeseredettseg letrehozta seged toga lorn...) Marius Kopcsay eddigi szamos szakmai elismeresevel hivta fel magara a figyelmemet. Batran kijelentheto: Marius Kopcsay prozaja fokozottan nem a hasznalt vulgarizmusok okan erdekes. Hanem:

A Jednouholnikot (magyarul Eyysziiy) azzal kaptam kezhez, hogy „sokban hasonlit a te prozadhoz..." Aki ezt allitotta, a publicisztikai stilus hatasan kiviil bizonyara az abszurd ra, groteszkre es az ironiara gondolt. S tagadhatatlanul ezek a Kopcsay-kotet vilaglatasanak meghatarozoi.

Viszont a nyelv szintjen erdekes modon nem dominalnak. A beszedmod nyelvretege nines atitatva (annak ellenere, hogy a szerzot reflektalo szakirodalom tobbsege is szinte axiomakent rogziti ezek meghatarozo jelleget, illetve ebbol a tetelbol indul ki) - legalabbis nem teljesen, nem tul melyen - az abszurd es a groteszk elegyevel. Hiszen e kategoriak, sot az esztetika felol nezve egyenesen minosegek (!) itt az abrazolas targyaira es helyzetiikre vonatkoznak, s nem a megszolalas verbalis mivoltaban gyokereznek. Kopcsay egyszeruen csak sokkal tobb alkalommal veszi eszre es rogziti (olykor filmszeru alrealizmusaval) a normalisnak, racionalisnak nem nevezheto, csak eppen szamszeru megjeleneseivel mar a normalissal latszolag vetekedd gyakorisagu szituaciokat. Szoval nem a proza abszurd mivolta hoz letre abszurd vilagot, s nem a proza hozza letre ezeket az alakokat es pozicioikat. Annyira nem tdkeletes a tarsadalmunk, hogy kivetelnek szamithassanak. Hanem eppenseggel tele az irracionalissa valt vilagunk es korunk ilyen elemekkel (lasd ehhez a cselekmeny visszanyulasat 1989 ele), s a szoveg esupan - es a esupan itt nem lekicsinylo - ki-, be- es atemeli, majd tiikorkent az arcunkba nyomja ezeket. A Kopcsay-proza tulajdonkeppen arra vilagit ra, hogy ma mar nem letezik un. normalis, egyszeru ember, hanem a tdmeg minden egyes egyszeru embere ironizalt es abszurd pozicioja okan (foleg, ha annak tudataban is van!) dnmagaban veve kiilonleges a gondolkodas es ertelemszeruen az irodalom szamara: ez a kiilonlegesseg pedig eppen abban all, hogy az egyen a velt norma szerinti egyszeru ember tipusanak ismer- 1 „A fiistolgo kemeny hasonloan testesitette meg a kommunizmus vegtelen eleterejet es potenciajat, mint egy ejakulald penisz." - 74. (Az idezeteket sajat forditasomban kozlom - A. Z.)