Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Balla: A nagy szerelem (regényrészlet, Dobry Judit fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
KORTARS SZLOVAK Felment a hidra, es nezte, amint folyik a folyo. Es jo, hogy folyik! Hadd folyjon! Mikozben a folyo nyugodtan lehetett volna akar egy metafora is, o nem vette volna eszre. Csakhogy: ki tudhatta Panzan ki veil, hogy miert suhog a paplana? Andric tiisszentett, a nedves oszi levegotol nathasan, amit meg tel derekan is magaban hordozott. A szoveg hibai, jegyzetelt es szipogott, csak hangos olvasaskor bukkannak eld. Az elet hibai csak akkor, miutan leeltiik. A szoveget kihuzogatod, az eletet megbanod. Csodalta azokat a muveszeket, akik kepesek voltak nyilvanossag elott felolvasni a szovegeiket, eszrevenni azok problematikus reszeit, de emellett meg le is nyugoztek a kozonseget. Elmeletileg o is tudta, milyen kepet vagjon, es mit mondjon, csakhogy: kepet vagni az o kepevel? Milyen az o kepe? A komoly arckifejezes karikaturava valik rajta. Tehat az arc karikaturajat osszekapcsolta a hang karikaturajaval, es nemegyszer igy valositotta meg a fellepes karikaturajat a podiumon. Csakhogy a kozonseg valodi volt, es jogosan vart el valodi elmenyeket. Az elcsufitott kinezetehez es elcsufitott beszedehez automatikusan elcsufitott velemenyek, lerombolt szintaxis, osszetdredezett mondatok is tarsultak - a romok meg fustolnek - a logika sulyos frontalis balesetet szenvedett - a tuzoltdk a nezoteren specialis berendezessel szabaditjak ki a beszed dsszezuzddott roncsai koziil a jelentesek es ertelmek maradvanyait. Eleg volt egy veletleniil kiejtett szo - ilyen helyzetekben csakis veletleniil ejtett ki szavakat -, es elobukkantak az emlekek. Hirtelen megdermedt, akarha kata ton allapotban lenne, meggydzodve arrol, hogy mar sose fog tudni megmozdulni, sose keriil ki errol az atkozott helyrol, a veletleniil kiejtett szo a megkezdett mondat roncsanak kozepen meggatolta ot minden tovabbi verbalis megnyilvanulasban, kimeresztette a szemet, szeretett volna valamit kinydgni, de meg azt a szerencsetlen szot se tudta megismetelni, amely kivaltotta az emlekezesfolyamot, iilt kiguvadt szemekkel es hallgatott, es a nezok iiltek kiguvadt szemekkel, es valamit suttogtak, es dt beliilrol hatalmaba keritette az emlek, egy Lauraval kapcsolatos reszletrol volt szo, vagy talan eszebe jutott az atok, amit tiz evvel ezelott egy ejszaka Diana szort ra, egyszoval olyasvalami, ami meregge alakult a memoriajaban, mintha az agy olyan savat valasztana ki, amely gusztustalan peppe oldja az emlekeket, es a feje tele van ezzel a peppel, a pep megbenitja, es a legszelsosegesebb esetben Isten vagy mas megvaltas keresesere kenyszeriti, masnap pedig azt irtak az ujsagok, hogy ez egy ujabb nagyon zavaros beszelgetes volt egy nagyon zavart iroval. Ha a Parkany melletti Kisujfaluban lenne, a kocsmaban most suru fiist gomolyogna, akarcsak a regi szep idokben. A tortenelem remsegei ellenere az ablakban muskatli nyilna. Joi menne a kihuzogatas, jol menne a megbanas, mindehhez negy fernet. Csakhogy, amikor tudatositotta, hogy valoszinuleg mit is gondolnak rola az egykori elettarsai, beleertve Laurat is, aki most lesz szinten egykoriva, mit gondolnak rola
