Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Dušan Mitana: A héja (elbeszélés, Tóth László fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
livel mehetett vecere. A haz ablakai egy nagy, hosszu kertre nyiltak, a vece annak vegeben volt. Persze, bent a hazban is volt egy, de Peter mindig a kerti vecere jart, amit a nagybatyja emelt, hogy a kertbol ne kelljen folyton felszaladgalnia a hazba. Valojaban itt minden Peter kenyelmet szolgalta, aki most fogta Ivan kerekparjat, es a kerti uton elkerekezett a vecehez, ahol mindig szivesen es hosszan el szokott idozni. Egy tiikrot is kihozott ide, a bode deszkafalaira pedig sportujsagokbol kivagott kepeket ragasztott, es legalabb husz szakadozott filleres regenyt is tartott itt, melyeket a padlason talalt. Gyakran orakat iicsorgott a vecen, melynek ajtajat sarkig tarta a friss levego miatt, s csak iilt es olvasott. Vecepapir helyett egy menetrendet hasznalt. Rajott, hogy igy olcsobb, es a papirja is finomabb. Azonkiviil pedig, miota ezt hasznalja, az orszagban majdnem mindegyik vonat indulasat es erkezeset beteve tudta. Egyszer minden jol johet meg valamihez. Volt, hogy olvasgatott, volt, hogy keresztrejtvenyt fejtett. A kis negyzetecskeket, melyek latszolag a legfontosabbak, azokat, melyek a megfejtest kiadjak, iiresen hagyta. Nem erdekelte a megfejtes. A keresztrejtveny megfejtese legtobbszor ugyis valami butasag volt. A titok nem arra valo, hogy felfedjek. Az egyszeruen csak van. Be kell erniink azzal, amit az eloerzetiink diktat, hajtogatta az apja. Peter nevetett rajta, hiszen eppen a te munkad, hogy megfejtsd a titkot, es nem ertette, amikor az apja igy szolt: Talan eppen ezert. Petert egyediil a megfejtes folyamataert erdekeltek a keresztrejtvenyek. Az apja erdekfeszito torteneteiben is az volt a legjobb, ahogyan eloadta ezeket, a hihetetlen elragadtatas, mely az arcan tukrozddott, amikor belemelegedett, s bar Peter tudta, hogy nagyon sok mindent csak kitalalt, ezt nem vette rossz neven tole, s nem akarta megfosztani a meseles es a kepzelet jatekanak brometdl; a legjobban azt elvezte, amikor apja ugy belebonyolodott, hogy elfelejtette, mi az, amit kitalalt, es mi, ami valoban megtortent. Ezen aztan rengeteget nevettek, amikor az apja hirtelen megszolalt: No latod, mar megint hazudok, teljesen mashogy tortent, csak mar nem tudom, hogy. Mire masnap az apja egyszeruen hazahozta a munkabol a nyomozati jegyzokony veket, amelyek azonban, amikor elolvastak azokat, teljesseggel unalmasak voltak, ezert Peter igy szolt: Ezek a jegyzokonyvek szerintem csapnivalok, csak megtevesztik az embert, semmikeppen nem lehetett igy, neked volt igazad. A vece egyetlen hatranya az volt, hogy kozvetleniil a kerites mellett allt, s a szomszedasszony allandoan ott matatott kdrotte; most is hallotta a hata mogul a lepteit, es nem volt biztos benne, hogy valamelyik deszkahasadekon keresztul nem lesi-e dt. Peter szamara termeszetesen igen kellemetlen volt az egesz, ezert fiityoreszni meg kohecselni kezdett, es a papirt zorgette, hogy valamikepp tulharsogja a belei kiiiriteset kiserd kellemetlen hangokat. Volt ido, amikor nem tudta elkepzelni, hogy a lanynak, akit szeretni fog, szinten vecere kell majd jarnia; mara ez mar elmult. Most nem iddzott sokat a vecen. Feliilt a kerekparra, es igyekezett vissza, bar utkozben leszakitott meg par szem egrest es nehany ribizlifiirtot. A kek Favoritot nekitamasztotta a falnak - valami azonban igencsak ingerelte. Aztan rajott, hogy elfelejtett vizelni. Kigombolta a nadragjat, es menet kozben az udvaron kiengedte magabol a vizeletet. A tyukok, melyek bekesen szemelgettek a szerteszort magokat, remiilten rebbentek szet kdrulotte, es bizalmatlanul kaptak bele a friss cseppekbe. Bement a hazba, felszaladt a nyikorgo lepcson a padlasszobaba, ahol mar korabban
