Irodalmi Szemle, 2016

2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Dušan Mitana: A héja (elbeszélés, Tóth László fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

tot, hogy visszaforduljon feleje, vegiil nem fejezte be, hanem mintha menekulne onmaga elol, kilepett az ajton. Valoszinuleg egesz ido alatt nem lesz biztos a dolgaban, az is lehet, hogy hamarabb hazajon, mint szokott, sietnem kell.

Peter a veranda iivegfalan keresztiil figyelte, hogy az asszony hogyan tavolodik a fabol kesziilt fekete kiskapu fele, fiatalosan, ruganyosan ring a csipoje (tizendt evvel volt fiatalabb a ferjenel), Morzsa, akihez egyaltalan nem illett ez a nev, mivel egy jol megtermett farkaskutya volt, ugrandozva kovette, majd a kapunal megnyalta az arcat, es lassan visszaballagott a helyere. Az asszony is visszafordult, es odaintett Peternek, mintha biztos lenne benne, hogy figyeli. Azutan eltunt a kapu mdgott.

Peter azon gondolkodott, nem azert hivta-e az asszony, hogy huzza fel a cipzarjat, mert tudja, milyen kinos szamara latni a meztelen testet. De talan megsem ezert. Nem akart es nem is tudott arra gondolni, hogy szandekosan ingerli of. Nem! Hisz azt megse tudhatja, hogy a lepedojere szaradt sziirkes, kerek foltok gyotrelmes, oriilt erotikus almokkal teli ejszakainak termekei, melyeknek az asszony a szereploje. Nem. Hiszen nem lathat bele az almaiba. A legjobban az a kerdes foglalkoztatta, hogy a nd eszrevette-e mar ferfiva valasanak ezeket a ketsegtelen jeleit, amelyekre igazabol biiszkenek kellett volna Jennie, am megis kimondhatatlan szegyenerzetenek es gyotrelmeinek forrasat jelentettek a szamara. Viera neni kezdetben mindig bevetette az agyat, de az egyik, igy megjeldlt reggeltol Peter mar maga vetette be. Ha maga ele kepzelte Viera nenit, ahogy az agynemujet kiviszi az erkelyre (melyet estere mindig atjart a napfeny es az tide hegyi levego illata), s ha maga ele kepzelte ironikus, hatarozottan gunyos mosolyat, szinte remegett felindultsagaban. Es a legelso ilyen eset ota almatlansag gyotorte. Felt elaludni, mert soha nem tudta, mikor tornek ra a sotetbol ezek a kinzo kepek. Kesz pokol volt minden ejszakaja. Volt, amikor azt kepzelte, hogy Viera neni gyanit valamit, de rogton el is vetette az egeszet. Hiszen nem lehet, hogy ha megis sejtene valamit, ilyen kegyetlen legyen hozza. A legjobban azzal sertette es alazta meg, hogy gyerekkent kezelte Petert. Kint fekiidt a kert kozepen, rejtve az idegen szemek elol, a magas zold elo soveny vedelmeben, anyasziilt meztelenul, mikozben bekesen babralgatott Peter hajaval. A fiu feje az asszony oleben, es egy detektivregenybol olvasott fel neki. Teljes nyugalommal behivta dt a fiirdoszobaba, es megmosatta vele a hatat. Peter, amikor rajott, hogy csak Jan bacsit helyettesfti, szornyen kiborult; bosszantotta, amikor elkepzelte, hogy a nagybatyja azokat a dolgokat muveli vele, amikrol o csak almodott. Ama reggel utan, hogy eloszor vette eszre a foltokat a lepedon, elddntotte, hogy soha tobbe nem teszi be a labat a kertbe, ha az asszony meztelenul napozik, s mar soha tobbe nem mossa meg a hatat. Am nem volt szandekaban tartani magat az elhatarozasahoz. Azt mondta maganak, hogy egy ilyen hirtelen valtozas gyanus lehetett volna, de akarva-akaratlan be kellett vallania, hogy keptelen volt lemondani legalabb errol az aprocska dromrol. Minden folytatddott tovabb, es tovabb nott benne a nagybatyja iranti gyuldlet. Viera nenit nem okolta semmiert, mindenert a nagybatyja volt a hibas. Egyre nott hat benne a gyuldlet es a bosszuvagy, ami egy pillanat alatt megszallottsagga valtozott, amikor rajott, hogy a nagybatyja titokban megis nyers hussal eteti a hejajat.

Hirtelen vecere kellett mennie. Bunds cselekedet elotti idegesseg?, gondolta, de nem tehetett semmit. Habar maskor szeretett oda jarni, fokepp a vecehez tarto ut miatt, most azonban nem jott jokor; folosleges idohuzasnak tunt. Elvezte, hogy bicik-