Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Jana Juráňová: Rendezetlen ügy (novella, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
KORTARS SZLOVAK a helyzetet. Fene tudja, megvarom, mig elfogy a szenajuk. Annyi haziallat gyorsan feleli a tartalckokat. A haz mogott legeltetik a baranyt, a kerites melle pedig egy kecsket kdtottek. Amikor eloszor voltam naluk, a szomszed megmutatta a nyulait. Egy lebetonozott, korulkeritett, medenceszeru helyen egy nagy tengerimalac kapott helyet. Kerdeztem, mire jo a tengerimalac, es kozben remiilten gondoltam ra, hogy megkinalnak valamivel. A szomszed erre elmagyarazta, hogy a tengerimalac magaba szivja a tdbbi allat betegseget. Idovel elpusztul, a szomszed ugy fejezte ki magat, megdoglik, de a kecske, a birka, a csirkek, sot meg a kutya es a macska is egeszsegesek maradnak. Ha a tengerimalac megdoglik, a szomszed vesz egy masikat. Az udvaron egy macska is boklaszott, de nem az en haromlabu feketem, hanem egy masik, rola inkabb nem kerdezdskodtem. A kutyajukat hosszu lancon tartjak, kikotve a kutyaolhoz. A kutya mergesen ugat, a kecske hangosan mekeg, de senki nem vesz roluk tudomast. Otthon le kellett pihennem, annyira kifarasztottak a szomszedok. Am aztan nem hagyott beken a kivancsisag, es kikukucskaltam az ablakon. Epp arra jott a postas biciklivel. Mar a tudattol is, hogy hoz nekem valamit, panikba estem. A befizeteseimet interneten keresztiil intezem, a csaladommal telefonon, e-mailben vagy Skype-on tartom a kapcsolatot, nines ki levelet irjon. A postas ramnez, es en az oromtol, hogy nem hozott semmit, intek neki. Abban a pillanatban jut eszembe, hogy a szomszedoknal tett latogatas utan egy feher arcpakolast kentem fel. Nem tudom, mi iithetett belem, de elhataroztam, hiaba elek falun, akkor is torodni fogok magammal. A postas kicsit megingott a kerekparjan, mintegy inteskeppen felemelte a karjat, meg iddben sikeriilt kiegyenesitenie a kormanyt, nem esett el. Nem akartam volna, hogy ez is az en lelkemen szaradjon. Felgyorsitott, en meg behuzodtam. Meg jo, hogy nem nd a postas, akkor biztosan hiret vinne a latottaknak, es szajara venne a falu. Bar ugysem jutna sosem a fiilembe. Tegnap delutan elmentem bevasarolni a szomszed faluba autoval. A helyi kisboltot egyelore elkeriilom. Eddig csak ketszer voltam ott. Nem akarom, hogy tudjak, mit vasarolok. Inkabb elmegyek a szomszed faluba, ott nagyobb a kinalat, az elarusitondk is valtakoznak, nem ismerem oket, s egyelore ok sem ismernek engem, legalabbis remelem. A nagyobb bevasarlast a jarasi varosban intezem. Ahol csak tudom, keriilom a helyieket, bar kerdeses, meddig sikeriil tavol tartanom magam toliik. Mig a varosban laktam, elutasitottam az osszes kedvezmenyre jogosito kartyat a nagyaruhazakban, meg ha allandoan gyozkodtek is, mennyire megeri kivaltani. Altalaban nem veszek semmi rendkiviilit, am akkor sem szeretem, ha valahol feljegyzik, mikor mit vasaroltam, es milyen mennyisegben. A ferjem neha kinevetett, azt allitotta, paranoias vagyok, es teljesen mindegy, tudja-e valaki, mit vasarolok vagy sem, mert ugysem erdekel senkit. Azt hitte, par percre megsertddom, o meg majd jot szorakozik rajtam. A szomszed faluba a domb tetejen levo kapolnanal roviditve is at lehet jutni. A kanyarban hirtelen balra fordulok, es jobbra az ut szelen megpillantok harom szarkat. Feltuno fekete-feher tollazatuk eliit az aszfalt sziirke szinetol, az egyik madar a masik foie hajol, csorevel belevaj a fejebe, pontosabban a szemebe. Elforditom a fejem, ez a gyors mozdulat az agyamba vesodik.
