Irodalmi Szemle, 2016
2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Jana Juráňová: Rendezetlen ügy (novella, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
KORTARSSZLOVAK Nines kenyszer, azt csinalok, amit csak akarok. Fokozatosan megnezem majd a haz osszes helyiseget, hiszen minden bizonnyal itt toltom majd eletem hatralevo reszet. Furcsa erzes. Mar sosem megyek el innen? Nem kellett sok mindenen valtoztatnunk. Csak kifestettiik a ferjemmel a hazat, es kitakaritottunk. Az epitesz, akitol az ingatlant vasaroltuk, nem egesz ket evvel azelott fejezte be a felujitasi munkalatokat, hogy eladasra kinalja a hazat. Mindossze par hetveget nyaralt itt. Aprolekosan megtervezte, az utolso szogig, mi csak par dolgon valtoztattunk. A helyzete hirtelen dramaian megvaltozott, a felesege es a felnott gyerekei utan kellett sietnie Ausztraliaba. A haztol mielobb meg akart szabadulni, sziiksege volt a penzre. Amikor legeloszor idejottiink, nem gyoztem csodalkozni, hogy ennek a kiviilrol nem tul mutatos es szep haznak beliilrol milyen csodalatos az elrendezese. Az ingatlanos no elmagyarazta, hogy az emberek altalaban nem ilyen nyaralot akarnak, gyerekes csaladoknak allando itt-tartozkodasra sem ajanlja. Az epitesz kiviilrol meghagyta az eredeti arculatot - a mult szazad hetvenes eveibol szarmazo feltunesmentes epiilet, szazasaval talalhatoak ilyenek a falvakban. A belteret az alapoktol atepitettek. Ha belepiink, mintha egy masik dimenzioba ernenk. A hazban nincsenek szobak, csak fiilkek. Az egyik koziiliik a konyhasarok, melyet le is valasztottak meg nem is, am ez a resz kiilon szelldzessel rendelkezik. A belter fennmarado reszet egysegesitettek, egy helyisegben van minden, csak a veces fiirdoszobat valasztottak le kiilon fallal. Az epitesz a kamrat is megsziintette, a tarolot a pince eliilso feleben alakitotta ki. A hatso traktusban van egy resz, ahol akar fozni, befozni, gyiimolcsot szaritani, diot tarolni is lehetne, a sarokban pedig elallna telen a homokban tarolt zoldseg es a krumpli. (-) Reggeli utan talan harom orat dolgozom a kertben. A gyom no, garantalja a terapias lehetoseget, de ketsegbe is ejthet, annak fiiggvenyeben, milyen kedvemben vagyok. Ha kitepem, latom a munkam eredmenyet. Am ha egyszer megunom a feladatot, keserves munkava valik. A nap mar magasan all, igy hat bemegyek, es fozok egy gyors ebedet. Meghamozok par szem krumplit, es megmelegitem a vasarnaprol maradt hust. Utana iszom egy kavet, pihenek es ujra kimegyek. Ma arra van sziiksegem, hogy a friss levegon mozogjak, ki kell szelldztetnem a fejem. A kert vegi, fabol epiilt szenataroloban eleg jo minosegu szenat talaltam. Nem tenyesztek allatot, nem is tervezem, igy nem tudom felhasznalni. Atmentem a kozvetlen szomszedomhoz, megkerdeztem, nem szeretnek-e elvinni a szenat. Tudom, hogy nyulakat, kecsket, baranyt es meg szamos egyeb allatot tartanak. Megdriiltek, mondtak, jol jon nekik, de nem tudjak hoi tarolni, ezert ugy lenne jo, ha idonkent vihetnenek belole. Meg a gondolattol is megborzongtam, hogy a szomszedom barmikor beteheti a labat a portamra. Nyugalomra vagyorn. Valoszinuleg lattak rajtam, hogy nem tetszik az dtlet, bar nem mutattak ki. Vegiil megegyeztiink, hogy akkor viszik el a szenamat, ha a sajatjuk mar elfogyott, es lesz hova tenniiik. Huzodoztak egy kicsit, de amikor lattak, hogy nem jutnak velem dulore, beleegyeztek. Rosszul esett nekik, hogy nem bizom benniik. Akkor tudatositottam, hogy teljesen mindegy, mit gondolnak rolam. Ha a szena el-
