Irodalmi Szemle, 2016

2016/3 - KORTÁRS SZLOVÁK - Monika Kompaníková: Az ötödik hajó (regényrészlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

KORTARS SZLOVAK

MONIKA KOMPANtKOVA

AZ OTODIK HAJO

(REGENYRESZLET)

1400 METER koriili melysegben, a Kelet-kinai-tengerben szen-dioxidbol allo to fekszik. A szen-dioxid normalis koriilmenyek kozott gaz, de oceani melysegekben, magas nyomas alatt cseppfolyossa valik. Egy to a tengerfeneken, egy to az ocean aljan. Kiveheto a partmenti sav, a vizfelszin, a fodrozodo hullamok, a vizfelszin alatti vizfelszin. Egy darabig eltart, amig az ember tudatositja, mit is lat tulajdonkeppen, es amfg elfogadja, hogy letezhet ilyesmi.

HAROM EGYMAS MELLETT alvd gyerek a gozhajora emlekezteto kek nyaraloban. Ontottvas kalyha, az asztalon tanyerok a megmaradt spagettivel, jatekok, cumisiivegek, kisautok. A valodi ter es ido tajtekzo felszine alatt megbuvo magantavam. Amikor az ablakiiveg lecsorgo vizcseppjein keresztiil elneztem akkoriban ezt a csendeletet, nehez volt elhinnem, hogy belephetek es megtalalhatom a helyem ebben a kis es szemlatomast harmonikus vilagban. Nem esett nehezemre a kerites mogott hagyni a lakotelepet, az unalmat, az tires lakast, a befejezetlen iizenetet, es elfeledkezni roluk. Eleg volt kinyitnom a zarat, es belepnem. Nem mentem be azonnal, jolesett nekidolni az ablakkeretnek, es nezelddni. Nezni az iiveg mogott kirajzolodo mozdulatlan kepet, az ido egy szeletet. Nagyon melyen belem vesoddtt.

AZ ABLAKUVEGEN kis kanyargo patakok es gyongyozo vizcseppek olvadtak egymasba. Ott, ahol nekitamasztottam a homlokom, megszakadt a halo. Az ablak alatt allt az agy, szemkozt az asztal es a szek, a sotet sarokban pedig egy osdi kalyha. Ezt csak azert lattam, mert tudtam rola. Az ajto mogott egy legpuskat tamasztottak a falhoz. Nem latszodott, de az is ott volt valahol. Az asztalon hagyott piszkos tanyer aranyozott szele megcsillant, amikor megmozdultam. Az agyon, tolem nehany centimeterre, a fal tuloldalan Kristian es a csecsemok fekiidtek. Kristian osszekuporodva, a feneke tullogott az agy szelen, a homloka a falhoz ert. A pokroc alol kikandikalt a laba, a vadlija es levert bokai. A masik vegen mezszinu haja. Volt valami allati abban, ahogy ott fektidt.

A gyerekek Kristian oleleseben aludtak. Jakub nem latszodott, csak a kis keze, ami ekszerkent hevert a parnan. Adela kozepen fektidt, szaja kisse nyitva, es haja izzadsagtol ragacsos. Minduntalan megrazkodott es elmosolyodott almaban. Ott, ahol nem fekiidtek gyerekek, jatekok, csdrgok, kisautok hevertek. Enyhe feny hullt pernyekent a harom vandorra es a haztartasukra. Es osszetapasztott benniinket, gyerekeket, akar a gift.

Ez az egyetlen ervem, egyediil ez all valamennyi vaddal szemben. Nines ra mod, hogy eldrantsam es kezzelfoghatova tegyem es bebizonyitsam, hogy jo volt nekiink egyiitt, hogy senkinek sem akartunk artani. Sosem tudtam felhasznalni a mentse-