Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Vladimir Nabokov: Utószó a Lolita orosz fordításához (Hetényi Zsuzsa fordítása) / NABOKOV-ÁRNYALATOK

NABOKOV-ARNYALATOK

6 Gunyos utalasok a kovetkezo irokra es muvekre: Mihail Solohov: A csendes Don; Borisz Paszternak: Zsivago doktor; Ligyija Csarszkaja frond gyerekeknek szolo muvei. Az amerikai Lolitakiadas harom napon beliil harom kiadas ert meg, mert tobb mint hatvanezer peldanyt adtak el beldle, es het hetig vezette a sikerlistat. A sors kiilonos fordulata, hogy Paszternak Zsivago doktora szorftotta le a masodik helyre, a Szovjetunidbol illegalisan kijuttatott kezirat szenzaciojaval. Hasonld tortent a Nobeldij korul: azt is Paszternaknak iteltek, amikor Nabokovot is jeloltek.

ciaert felelek, amelyet magam ellenoriztem a megjelenes elott. Kepzelem, mit tettek szegenykemmel az egyiptomiak vagy a japanok, es meg elenkebben el tudom kepzelni, mit tett volna vele, ha hagytam volna, egy „kikdltdzdtt holgy", aki nemreg tanult meg angolul, vagy egy amerikai, aki „felvette" az oroszt egy egyetemen. Az a kerdes, hogy tulajdonkeppen kinek a szamara is kesziil a Lolita orosz forditasa, a metafizika es a humor tartomanyaba sorolhato. Nehezen tudok elkepzelni egy olyan rezsimet az en vaskalapos hazamban, legyen az liberalis vagy totalitarius, amelyben a cenzura atengedne a Lolitdt. Tenyleg, nem is tudom, kit tartanak most nagyra Oroszorszagban - azt hiszem, Hemingwayt, aki Mayne Reid modern helyettese, meg a jelentektelen Faulknert es Sartre-t, a nyugati burzsoazianak ezeket az elkenyeztetett gyerekeit. A kulfoldon eld oroszok pedig faljak a szovjet regenyeket, papirbol kesziilt csendes dongakra epiilt kartyavarakrol, meg a lirai doktorrol, akinek nepies-misztikus rohamai vannak, ugy beszel, mint egy kispolgar, es szerelme ugy bubajolog, mint egy Csarszkaja-lanyregeny hosnoje.6 Mindez persze rengeteg kiilfoldi kemenyvalutat hoz a szovjet kormany konyhajara.

Amikor oroszul kiadom a Lolitat, nagyon egyszeru cel vezet: azt szeretnem, ha a legjobb angol konyvem - vagy mondjuk meg szerenyebben, az egyik legjobb angol konyvem - hibatlanul lenne leforditva az anyanyelvemre. Ez nem tobb, mint egy bibliofil szeszelye. Irdkent mar tulsagos is hozzaszoktam ahhoz, hogy idestova fel evszazada egy vakfolt feketellik tudatom keleten - ugyan mar, meg hogy szovjet Lo/zta-kiadas! Nem vagyok hiu mufordito, nem erdekelnek a szakertok javitasai, es csak arra vagyok biiszke, hogy vasmarokkal feken tartottam a kihagyasokat es kiegesziteseket sugalmazo demonokat. Olvasokent meg tudok sokszorozodni, konnyen meg tudok tolteni egy hatalmas termet megerto hasonmasaimmal, kepviseloimmel, statisztaimmal es azokkal a felberelt urakkal, akik egy masodpercnyit sem habozva felallnak a sorokbol es felmennek a szinpadra, amint a varazslo felajanlja a lehetoseget, hogy gyozodjenek meg rola, nines csalas, nines amitas. Mit mondhatnek a tobbiekrol, a normalis ol-