Irodalmi Szemle, 2016
2016/2 - KÁRPATALJA - Popovics Demeter: A bosszúság (novella, Kercsa Igor fordítása) / KÁRPATALJA
- Itt vonek, instalom... - Folyatott ez a tehen?- Mar hogyne folyatott volna. Ugy eljek!- Jo, jo - de megfolyatott-e?- Hat nem tetszik latni; mar „mutatkozik". Joi van, gondolom magamban. Apus nem allatorvos, csak tanito, talan nem latta jol.- Es mikor lesz borju?- A napokban - mondta. Megyiink apokaval hazafele. De most mar en nem hagyok az dregnek beket. Kerdezek, kerdezek, folyton csak kerdezek. Apus azonban nem enged a magaebol. - Nem latszik azon semmi! Akkor lesz annak borja, mikor...- No, meglatjuk - mondom, - de csak fogva tart a ketelkedes. Azert hozzateszem: - Latja, nem ad tejet!- Nem ad? - nevet az dreg. - Nem ad?- Miert mondja ilyen furcsan: „nem ad?"- Hogy furcsan? Ugy mondom, ahogy kell. Nem lattad a tehen togyet?- Nem neztem meg kiildndsebben, de ha ugysem ad tejet?- Ad! - mondja apoka. Gondolkodom, tunoddm egesz ejjel, almatlanul. Engem becsaptak. Reggel koran felkelek, indulok, egyszer csak latom, jon az emberem.- Baj van, uram, nagy baj.- Hinnye! No mi?- Elvetelt a tehen...- De nem asta el, lathatom meg?- Aligha, mert megettek a kutyak! Azonban a tehenen nem latszik semmi.- Nezze csak! A tehen egeszseges, kutyabaja sines, nem latni rajta semmit! Hat hogy?... Az emberem egy kisse gondolkozik, aztan nagy biztosan mondja:- Nem am, mert ez ilyen fajta, ezen nem latszik meg! * Masnap tizenket liter tejet kaptam megint - elmondom az apamnak. Azt feleli ra: ugy kell neked! Tonkremegy, az embered meg lassan meggazdagszik. Gondolkodom, gondolkodom, es be kell ismernem, igaza van apamnak. Az en emberem, mikor tehenet vetetett velem, spekulalt, a tejjel pedig manipulalt. Az emberem a minap vett maganak egy tehenet: en pedig bementem a konyvkereskedesbe, es vettem magamnak egy tankonyvet: „Az okszeru allattenyesztes..." Kercsa Igor forditasa
