Irodalmi Szemle, 2016

2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Soóky László: Egy rendezői nyilatkozat elemzése (A Komáromi Jókai Színház Börtönkarrier című előadásáról) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

tZLfiSEK ES POFONOK A szinpad elmond egy folyamatot - mond­­ja Brecht. Esttinkben a szinpad kozvetit egy folyamatot. A nezot szemlelove teszi, de felebreszti az aktivitasat. Esetiinkben az elso felvonasban a rendezo (egyediil 6) harsany, kicsit poentirozott kacagasa felebresztette a kozonseget. Donteseket kenyszerit ki belole, ismereteket kozvetit neki. Esetiinkben ez kimaradt. Szembehe­­lyezi a cselekmennyel, ervekkel dolgozik, az ervelesek megismeresse valnak. Ha­­rom alkalommal a kozonsegre kapcsol­­tak a vilagitast. Ez lehetett az. De Brecht egy szoval sem emliti azt, hogy a direk­­tiv illusztracio a szinhazi teremtes resze. A valtozo es valtoztato ember a vizsgalat targya - igy Brecht. Ez konkretan kima­radt a rendezoi koncepciobdl. A jelenetek egymasutanja nem linearis, a jelenetek dnmagukert vannak, a figyelem targya a dolgok menete. Igaz, hogy a jelenetek sorrendisege linearisra sikeriilt, de a jele­netek egytol egyig valoban dnmagukert voltak. A szinhaz targya a vilag, ahogy alakul, es az ember, ahogy cselekednie kell. A rendezo ezt a tetelt nem gondolta vegig kello odafigyelessel. Kozeppontja­­ban az ember inditekai allnak, a tarsadal­­mi let hatarozza meg a biralatot. Nos, ez a nyithatatlan ajto kulcsa: a Bortonkarrier egyetlen szereplojenek sines inditeka. Persze, lehetseges, hogy Brechtnek a szinhaz dramai formajarol alkotott meghatarozasai alapjan kellett volna megkozelitenem az eloadast, de az eld­­zoeket figyelembe veve ehhez nines sem inditekom, sem batorsagom. Hogy mirol szol a szindarab? Egy rab megszdkik a bortonbdl, mindenki felreert minden helyzetet, igy emelkedhet a tar­­sadalmi rangletran egeszen a miniszter­­elnoksegig. Az eredetiben vissza akar jut­­ni a bortonbe, a mi valtozatunkban vegiil is nem. A rendezo ezt igy interpretalja: „Az eredetiben Walter vegig a bortonbe akar menni, nalam meg egyszer csak ra­­jon, hogy o ezt az egeszet tulajdonkeppen elvezi. (...) Walternek, a foszereplonek a borton elotti multjarol nincsen szo, de ugy kepzelem, es a szineszeknek is igy elemeztem, hogy az elejen minden mind­­egy alapon viszonyul a dolgokhoz." Igen, de! Az elemzes szempontjabol talan megsem mindegy az, hogy a fosze­­repld, Walter korabban egy bajos soro­­zatgyilkos volt-e, vagy abrandos pedofil, esetleg akasztani valo tyuktolvaj. Mert azon tul, hogy a foszereplo hogyan vi­szonyul az adott helyzetekhez, figyelem­be lehet venni azt is, hogy a nezo hogyan viszonyul a fdszerepldhoz. Ugyanis, ha a foszereplonek nines egyenisege, akkor a tortenetnek nines tetje. Ha a tortenetnek nines tetje, akkor a tortenet nem hozza izgalmi helyzetbe a nezot, s kialakul ket belterjes kozeg. Az egyik terfelen a jat­­szok, a masikon a kozonseg, kdzottuk pe­­dig az iivegfal. Az viszont az eloadas folyamataban kideriil, hogy a rendezo nagymestere a semmi megteremtesenek ugyanugy, mint az alkonfliktusok kialakitasanak, peldaul a tarsadalmi viszonyok kapcsan. Bravurosan hozza letre a felszinesseget: nem a parddia szintjen, hanem a ren­­dezoi koncepcio keretein beliil. Fontos, hogy vicces legyen, fontos, hogy eldol­­jon, hogy elessen, fontos, hogy a rend­­ornek krumpliorra legyen, mert, ugye, a rendor az zsigerbol hiilye, s ha magyar (mert a diszlet szinei kicsit direkt mo­­don, de nem hagynak ketseget afelol, hogy hoi van a korrupcio, a bratyizas es a borton orszaga) akkor fokozottan az. „A legnagyobb dramaturgiai beavatko­­zas az volt, hogy kihuztam a darab ve­­get, es irtam egy nagyfinalet, melyben mindenkinek a sorsa lezarul." Ez igaz, egy kicsit nepmesei felhanggal, meg­­eroszakolva az dtlettelenseget: Bonnie,

Next

/
Thumbnails
Contents