Irodalmi Szemle, 2016

2016/11 - FORRADALOM - Steinmacher Kornélia: Csodákra várva (Gál Soma Sármesék című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

tZLESEK ES POFONOK

dreg a szajahoz emeli a korsot, legordtil nehany csepp hideg para, akar a verejtek a hatakon, mindenki Hrabalt nezi, aki leengedi a korsot, jolesden cuppant egy nagyot, majd mesebe kezd, hogy, hogy nem: mindenki azonnal megerti, es akkor legordiilnek a kovek is a szivekrol." (A sdrokrol roviden, 22.)

Az elbeszelo nehezen megnyilo egyenisegek, zart kozossegek kronikasa lesz. A legendak olykor egyetlen emberben fogannak meg, maskor meg egy nehany emberbol allo tarsasag, esetleg egy egesz kozosseg elmenyet jelentik. Ezek az emberek es kiskozossegek mely nyomot hagytak az elbeszeloben is, amely a szemelyes ismeretsegeken es a kozos gyokereken alapszik. Epp ez a pozicio az, ami altal a szerzo megfeleld erzekenyseggel folytatoja lehet annak a XIX. szazadban divatos ertelmisegi viszonynak, mely a csodakat - a termeszetfoldtti es hetkoznapi formait egyarant - kepes egy olyan szemszogbdl kozvetiteni, amelyben elegyedik az objektiv es a szubjektiv szemleletmdd. A csodaknak, a kozossegnek es a kozosseg tagjainak abrazolasa pont azert lesz annyira megkapo es hiteles, mert az elbeszeloi pozicio kepes erre az egyszerre kiviilrdl es beliilrol lattatasra.

Az erre valo nagyfoku erzekenyseg es erettseg az, ami a szerzo szovegeit igazan atiitove es kiemelkedove teszi, amin keresztiil 6 maga is egyszerre megeli, aterzi, ertelmezi ezeket a csodakat, s ha meg azok le is leplezodnek, akkor is igazi szeretettel, megertessel es tisztelettel banik veliik, emellett pedig abszolut megfer az anekdotazo stilussal is reszben erkezo ironikus, enyhen szarkasztikus humor. A szerzo behozza a szovegekbe a szleng, a tajnyelv es a karomkodaskulturank elemeit is, de pont olyan mertekben es ugy, hogy azok sosem hatasvadasz elemkent mukodnek, hanem a szovegek szerves reszeve valnak. A szorakoztatas celjat szolgaljak ugyan, de ugy lazitjak meg a prozanyelvet, es ugy bukkannak tel a szovegben, hogy annak ellenere, hogy gyakorta csak egy szukebb reteg szamara erthetoek, nem nehezitik a megertest, hanem epp ellenkezoleg. Hidkent funkcionalnak a harom nemzedek szamara, akikrol es akiknek ez a kotet szol. Az 6 torteneteikbol all a Sarmesek, es ebbol eptil fel a „sarmelleki mondakor".

A konyv a legendaknak es a csodaknak azonban nem azt a fajtajat viszi szinre, mely a hetkoznapok emberenek termeszetfeletti vagy sorsfordito tortenelmi elmenyeirol - mondjuk mint a vilaghaboru - szol, hanem csak a kozelmult megeleseig mereszkedik. Teszi ezt remek szerkesztesi technikaval, arado meseloi kedvvel, adomazd-anekdotazo stilussal, melyekbe remek erzessel illeszt bele egeszen lirai reszeket, vagy nyit-