Irodalmi Szemle, 2016
2016/11 - FORRADALOM - Nagy Csilla: Énkép, ellenségkép és idegenség Hans Carossa 1916-os háborús naplójában / FORRADALOM
sem a katona szamara objektiv modon nem merheto: csak az elet esemenyei, az elorehaladas es a keslekedes ritmusa hatarolja, osztja fel azt.4 A naplo enje sajatos viszonyt alakit ki azokkal, akikkel erintkezik: az egyenruha mint egyfajta stigma, a hatorszag lakoihoz, valamint a kozkatonakhoz valo viszonyt is hierarchizalja. A katonatiszt es az orvos is felsobbrendu, a normalis elet keretei kozott es a haboru okozta megvaltozott normak kereteben is: szallasa, ellatasa, a helyiek szempontjabol pedig a megitelese, az elfogadasa mindig jobb, mint a kozkatonake. Masreszt azonban a nemet katonaorvos, akit el kell szallasolni, idegen, es a megjelenese akkor is betolakodaskent, az intim szfera megsertesekent, teriiletfoglalaskent ertelmezodik, ha egyebkent a viselkedese megfelel a tarsadalmi normaknak: „A pitvarban egy csicskas fogadott, mondva, hogy jobb lenne, ha a szomszedba koltoznenk, mert ez a haz tele van mindenfele kartekony rovarokkal, valosaggal hemzsegnek. [...] Mindjart megsejtettem, hogy a huseges szolga az urat akarta attol a kellemetlensegtol megmenteni, hogy az egyik szobabol kikdltdzzon, ti. ket szobat foglalt le, de most egyiket szamomra utaltak ki." (19.) A naploban az idegensegtapasztalatnak ez a formaja (ti. hogy egy adott szituacioban a masik velem kapcsolatos idegenseg-tapasztalatat felismerem) meglehetosen reflektaltan van jelen, egy masik szoveghely peldaul a szekelyeknek a bevonuld (barati) nemet csapattal kialakitott sajatos cserekereskedelmet irja le, erzekeltetve a sajat es az idegen oppoziciojat, a kommunikacio es megertes sziiksegszeruen korlatozott letrejottet. Kivetelt jelent a reflektalt, onreflexiv megkozelites alol az a bejegyzes, amelyben a szallaskent kijelolt paraszthaz gazdajanak rosszkedvet a hazepites elakadasaval magyarazza, es nem hozza osszefiiggesbe a katonak kenyszeru befogadasanak tenyevel (33.) Az idegenseg ebben a kontextusban Waldenfels meghatarozasaval allithato parhuzamba, amely hangsulyozza, hogy „az idegenseg nem egyes megfigyelt, megnevezett vagy elemzett targyak jellemzdje. Az »idegen« szo mas nyelvekben is a keterteku allitmanyokhoz tartozik. Csak viszonylatban (x idegen y szamara) es csak alkalomszeruen (valami idegen az egyik vagy a masik esetben) hasznalhatjuk. Az idegenseget vegezetiil a sajattal ellentetben kell latni, mely dnmagat hatarolja be azaltal, hogy a masikat kirekeszti."5 Az idegenseg azonban leggyakrabban ellentetes eldjellel jelenik meg a naploban, mint az en tapasztalata, amelyet a Masik jelenlete hoz letre: az idegenrol 4 Bauman: i.m., 193. 5 Bernhard Waldenfels: Az idegenseg etnografiai abrazolasanak paradoxonjai. Ford. Teller Katalin. In Az idegen, 99.
