Irodalmi Szemle, 2016
2016/1 - NABOKOV-ÁRNYALATOK - Makai Máté: A múlt az egy dög (Danyi Zoltán A dögeltakarító című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
IzlEsek Es pofonok MAKAI MATE A"k a t t t t t\ *7 ip r1 v ta r\ r* JM.UL1 A L lCj i DUu DANYI ZOLTAN A DOGELTAKAR1TO CIMU KOTETEROL Danyi Zoltan regenye egy vajdasagi magyar ferfi szerb-horvat haboruk utani identitas- es valosagkereseset beszeli el. A kibeszeles jotekony vagy eppen megvilagito erejevel kecsegtetd szoveg egyes szam harmadik szemelyben mondatja el egy kiilso elbeszelovel a foszereplo tortenetet, beiktatva ezzel a tavolsagot az identitaskereso szemely es a szoveg koze, ami talan azt sugallja, hogy ez a kereses nem teljesen jarhat sikerrel vagy eppenseggel csak reszsikerekkel. Paradox modon megis nagyfoku erintettseget kepes kozvetiteni, mert a tobboldalnyi mondatok, akarcsak Krasznahorkai prozajaban, bar mas celokkal, de kepesek fogva tartani az olvasot, eppen ahogy a mult es a sajat tortenete tartja fogva a „ddgeltakaritot". A szoveg felepitese, a hosszumondatok is mintha egy narrativ nyomozas lekepezese volna. Mondandojat az elbeszelo jellemzoen egy szuszra mondja el, leszamitva bizonyos (peldaul a P.-rol szolo) reszeket, melyekben a mondatok tordeltek, lezarasuk van, sorban kovetkeznek egymas utan, mint egy „rendes" regenyben, ahol egyfajta beosztast, tagolt idobeliseget adnak a szovegnek. A beiktatott elbeszelo szinten a fohos szurojen mutatja be P.-t, a fohos egykori ismeroset es sorstarsat, aki tulajdonkeppen o maga, vagyis a kulcsfigura is lehetne, leven ugyanott elt, ugyanaz volt a munkaja, ugyanazokon az utakon kozlekedett. Megis azaltal, hogy a kulcsfigurat bemutato szovegreszek masfajta lendiiletet kapnak, meg inkabb erezhetove valik a hosszumondatok jelentosege es tetje, ami talan a zaklatottsagon vagy a szepiroi hataskeltesen tul egyeb funkcioval is birhat. A dogeltakarito szamos olyan megoldassal el emellett, melyek a multmegertest vagy -kifejezest nem feltetleniil annak elbeszelesevel, hanem a mult, „a mindent lecsupaszito, mindent kicsontozo evek" (38.) torteneseit szimbolizald vagy azokkal analogizalo esemenysorokkal mutatjak be. Mar maga a „ddgeltakaritas" mint munka is ilyen, mely valos volt, am utolag metaforikus szinezetet kap, es ennyiben tobbet jelent annal, amikor halott allatok tetemeit vagy horvat es alban nok es ferfiak holttestet vontattak el az amerikai muholdak kivancsi pillantasai elol. A „ddgok" maguk a mult jelentessel es tortenettel rendelkezo halottai, de az emlekek maguk is dogokke valnak egy sodro elbeszelesben, mely ugy takaritana es tolna felre oket, ahogy a haboru tette az emberekkel. Szerbia, mely az otthonossag es unheimlich otthontalansag (181.), a nosztalgia es a temetesre varo mult homalyos hatarvidekenek mutatkozik, szinten egy ilyen kepiseg kifejezesenek a targya lesz: „egy ideje csak ezek a leszart iilokek es
