Irodalmi Szemle, 2015

2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Márai Sándor Csutora, Lengyel József lgéző és Kosztolányi Dezső Alfa című művéről (esszé) / KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK

KUTYASZOVEGEK,

SZOVEGKUTYAK

sem, mert az anarchista-lazado viselkedes nem eppen a stilusa. Viszont hihetetlen diihbe tud gurulni egyetlen ember lattan. Wohl az illeto, jegyzo a parlamentben, sziirke ember (amolyan urge - Ottlik Geza szava), nem nyilvanit tehetseget semmi irant, de tulajdonkeppen artatlan. Nem oszt es nem szoroz. Alfa diihe, vegso soron, erthetetlen. De az ember nem kutya, igy fogalma sines rola, hogy a kutyat mi ingerli, mondhatni, a vegsokig. Mert a kutyak agya - bizonyos ertelemben - maskeppen gondolkodik, mint az ember agya. Vagy nem? Bizony isten, tudja a fene, hogy mi feszkelte be magat Alfa fejebe Wohl lattan. De van egy masik novellaja is Kosztolanyinak, a Silus. A romai kor idejen jatszodo tortenetben Silust, aki rabszolga, es eppen elvesztette a feleseget, minek okan ketsegbeesese nem ismer hatart, minden ok nelkiil megharapja egy kutya. „Mindezt mar nem birta el. Keservesen sirni kezdett." - fejezi be a novellat az fro.

Mi az, hogy „mindezt"? Ha a „mindezt"-re valaszt kapunk, megfejtjiik a novellat. De a „mindezt"-re nem kapunk valaszt, mint sok minden egyebre az eletiinkbol - ugyanis nem letezik ra valasz, vagy megforditva, olyan valasz van ra, amely sokfele, annyira sokfele, hogy az ember elveszik a kereseseben. Kosztolanyinak azok a legsikeresebb novellai, amelyek az irracionalitasba futnak ki, egyebek mellett a Silus es az Alfa. Bizonyos ertelemben, megkockaztatnam a kijelentest, hogy a „realista" Kosztolanyinak az utja az irracionalisba vezet, mint az ember utja a halalba. Hiszen, vegso soron, a halal az ember szamara folfoghatatlan es abszurd. Az Alfa, bizonyos ertelemben, egy „halalos csok"? Talan.

Mi az Alfa titka? Kosztolanyi nem ad valaszt a legfontosabb kerdesre, hogy a kutya miert jon oriilt diihbe, ha mar a lepcsohazba belep Wohl. Hiszen meg nem is latja! Talan a szaga miatt, amit az emberek nem ereznek, a kutya viszont erzi? Wohl nem valo a hazba - legalabbis a kutya szerint, mert, ellentetben Alfaval, meg csak „aranyserleget" sem kapott. A kutya lenezi Wohlt, mondhatni, arisztokratikusan viselkedik. De miert csak Wohlt nezi le? Szoval ez a megoldas is santit. Wohl agglegeny? Szegeny, szerencsetlen „iirge"? Lehetseges, de azert megsem olyan tehetsegtelen, hisz a belvaros kozepen berelt lakast. Szegeny Wohl is topreng. Lehetseges, hogy a jelleme olyan hibajat roja fel neki, amelyet meg maga sem ismer? A legszornyiibb, legiszonyubb kovetkeztetese az, hogy „engem gyiilol, szemelyesen. Nemcsak kifogasa van ellenem, hanem tagadja egesz lenyemet." Ez mar nemcsak megfontolando, hanem ijeszto is. Gondoljunk csak Silusra! Ezek szerint bizonyos mertekig az esz parancsol, de adodnak esetek, amikor az intuicio erosebb az esznel.

De ne menjiink ilyen messzire, bar a kutya jellembeli kivalosagaval csak a lakok jellembeli hitvanysaga mutat nemi parhuzamot - tudniillik fokozatosan a kutya partjara allnak, esupan kenyelembol -, es egy napon a kutya jellemessege es a lakok jellemtelensege talalkozik. Mind a kutya, mind a lakok gyuldlik Wohlt, Wohlnak, ha jot akar, el kell hagynia a hazat. De nehogy azt higgyiik, hogy a szerencsetlen Wohl artatlan. Ha ezt hittiik volna, a novella utolso resze meggyozhet tevedesilnkrol. Wohl, a balfek urge, nem tudja elviselni a megalaztatast, raadasul egy kutyatol. Vegtelen sertettsegeben es alattomossagaban egy nap visz-