Irodalmi Szemle, 2015

2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Weiner Sennyey Tibor: Karthágó, avagy az anakronista a világ végén (novella) / KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK

bbbbjbbbbbbbBS' bb®bbbbbbbbbvbbb: ;bbb'bB/ f; bbbbbbbbbbubbbbbbbbbbb bbbbbbb SIlaBaflf fflaa -B BBB : b(igBBlli

hogy ezt bocsassatok meg nekem. Azt tudom, hogy az arcomon most a Nap fenye valdsabb, mint barmi. Azt tudom, hogy ti, zihalo, vonyito, ugato es csaholo ebek, ti igaziak vagytok, es ti eltek, es en ebben akarok osztozni veletek. Nem tudom, hoi vagyunk! Nem tudom, hogy ez tenyleg a Fold-e, vagy Karthago jegbolygo jeghegye. Nem tudom, hogy az en nevem valoban az-e, hogy Augustus Darvell, es nem tudom, hogy kiildtem-e uzenetet. Kaprazatnak tunik mindez innen, s nem vagyok masra, csak a hoban elindulni, ujra szanom ele kotni titeket, s a fenyes Nap alatt a fehersegbe vagtatni. Elni. Csak elni akarok.

De mi ez? A jeghegy labanal a fagyos tengeren feltunik egy uszo sziget. Ugy vilagit, mint Karthago falai, s ezer bejarata van, es tizezer szeme. Ezzel erkeznek azok, akik az iizenetemet megkaptak? Ok lennenek a szabad emberek? Gyeriink, kutyak, huzzatok szanomat, en vonyitani es ugatni es csaholni akarok!