Irodalmi Szemle, 2015
2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Weiner Sennyey Tibor: Karthágó, avagy az anakronista a világ végén (novella) / KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK
ugy hivja magat: Ada... csak elottiink elhalado arny, es nem hus es nem ver. Baal, te az vol tai, hus es ver es ember, es megis, mit tortent veled, hogy megfagyott istenszoborra lettel? Megtalaltad a kijaratot, ugye? Kitortel es attortel e hamis vetitesen, es nem fagyasztott meg a reszketo leg. Nem doltel be hideg kovek es rideg fak babjaival eljatszott arnyekos vetiiletnek. A babokat lelbkom, a hazug arnyak babjainak jatekat el nem hiszem. Bilincseimbol kiszabadulok, az ertelmetlensegbol en most vegre gyogyultan tavozok. Kutyaim, szagoljatok a nap fenyet! Szimatoljatok ki nekem az utat, amely felfele vezet! Gyeriink, Matho, szagolj, Szalambo, mutasd, honnan erzed, hogy levego tor be a resen, hoi a barlang szaja, mely ehesen nyilik a kiilvilagra? Forgassatok nyakatokat, mozgassatok meg lekotozottnek hitt vegtagjaitokat, nezzetek fel, es ugassatok meg a falakban lapulo hamis tuz arnyat! Nekem is faj, nekem is faj minden mozdulat, s nem birok ranezni azokra a rideg kovekre es hideg fakra, melyeknek arnyat valaha valosagnak hittem. Ures semmisegek ezek. tires semmisegek, es mi, kutyak, mi a teljesseget keressiik. A vilagot! Nyomorultak, szerencsetlenek, szagoljatok a valodi fenyt nekem, az utat, melyen at elmehetiink innen. Vagy valoban valosag left volna mindez? Tenyleg en vagyok Augustus Darvell? A Foldon vagyunk? Haboru volt? Segitseget kertem? De ha igy is left volna... miert mentem el innen? Miert hagytam el Karthago jegbolygojanak rideg bazisat, miert? A kutyakert? A szanert? A vadaszatok veres kalandjaiert? Villodzo fenyek a falban: hallgassatok! En mar csak a Nap fenyebe tekintek. Ez az, latom! Latom az utat! Feher feny tiikrozodik, es a voros ho mar nem zuhog ridegen ala. Joi van, kutyak, jol van, draga kutyaim! Orrotok dicserem, szimatotokat, mely kiszagolja a valodi fenyt. Bizzatok osztoneitekben, engem megteveszt a tudat, az emlekezet es a nyelv. Megteveszt a gepben lako ember. Megtevesztem dnmagam, s ezert jobb, ha bundatokba markolok, jobb, ha ti vezettek engem most, mint ha en titeket. Bocsassatok meg gazdatoknak, bocsassatok meg. Ember vagyok, es kaprazatok kozott eltem egykoron, de most ujra kutya leszek. Egy koziiletek! Ugatni es vonyftani fogok, csaholni es a hoban hemperegni. Tobbet meg nem tevesztenek. De varjatok... ez a kiiszob... ez a kiiszob lesz. Baal kiolvadt szobra, a megfagyott ember... a halott... a fiam... bent maradt. A hang... Ada... bent maradt. Augustus Darvell... az emlekeim... az iizenet... amit elkiildtem a Fold szabad embereinek. Voltak meg szabad emberek? Hol a poraz? Hol vannak a porazok, karjaimra kotozom oket. Huzzatok ki innen, kutyak! Gyeriink, huzzatok! Keves kell, hogy kint legyek, keves, hogy kierjek innen! Indulj! Vicsorogj, ha nehez! Vonyits, ha nem birod! Huzzatok innen ki, a gorongyos es meredek utra, huzzatok ki engem a napfenyre, Hamilkar kolykei es szukai! Nem latok! Csak lehelletetek es lihegesetek erzem magamon. Ez a nagy feny elvakit, ez mar nem a falak hamis tiikrozodese, ez a Nap! Ez a napfeny! Kutyak, hajcsarotok vagyok, kiizdelemre serkentelek titeket, de most megmentettetek. Beszelni nem tudtok, es nalam megis bolcsebbek osztoneitek. Nem tudom, nem tudom, mi volt valosag abbol, amit odabent talaltunk. Mi volt ez? Az vagyok-e, ugy volt-e? Nem tudom. Nem tudom, Hamilkar kolykei es szukai, es kerlek titeket,
