Irodalmi Szemle, 2015

2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Fleisz Katalin: „Egyszer csak nincs, és megszédülsz” (Grendel Lajos Utazás a semmifelé című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

forradalom hirtelen hozza a valtozast, de a tortenesek - amelyekrol a harom barat beszelgeteseibol ertesiiliink - in­­kabb a valtozas ertelmezhetetlensegerdl tanuskodnak. Mert „a csoda megtor­­tent, a szocializmus, amelyet orokeletu­­nek hittek, ugy elfiistolt, mintha sosem lett volna". Allandoak-e a keretek, vagy csak allandonak hitt keretek leteznek? Hogyan kell, lehet elni a valtozasban? - a regeny hosei az aktualis tortenelmi helyzeten tulmutato kerdesekkel tusa­­kodnak. Harmojuk kozul az uj rend­­szerben Tomi talalta meg a leginkabb a maga szamitasat: „nagy szocialistabol nagy kapitalista lett". Attila viszont ma­­radt, ami eddig is volt: hirszerkeszto. Attila hisz abban, hogy a kommunis­­takkal leszamolnak, mig Tomi mashogy latja: „Nem mentek el, csak atvaltoztak. Egy kommunistaban tobb kommunista is lakik, ezt nem tudod?" Tomi figura­­jaban a regeny egy nagyon is eletszeru tipust formaz meg: a minden rendszert iigyesen meguszo, abbol maganak hasz­­not hajto opportunista tipusat. A varatlan valtozas viszont nem a tarsadalmi rendszerben, inkabb a csa­­ladban lesz traumatikus Attila szamara. A valtozas a maganelet szintjen ugyan­­ugy megfoghatatlan, mint az atfogo, tarsadalmi-politikai vonalon lezajlo. A regenyt a vegkifejletehez kozelito tortenetszal - hogyan sodor egy csa­­ladot a szethullas peremere tinedzser fiuk varatlan balesete - lelektanilag ar­­nyalt, hiteles. Ebbol a nezopontbol lesz tobb a regeny egy szokvanyos eletut bemutatasanal; az elettbrtenet sorssa valik. Sors abban az ertelemben, hogy egy uralhatatlan esemeny hatasara az onazonossag meghasad, valami uj le­­hetoseget igerve. Amikor a feltolulo er­­telmetlen kerdesek a legertelmesebbek: „Miert az en gyerekemet iitotte el az auto?" Az egyiitt elszenvedett tragedia, a kozos fajdalom ideig-oraig egybe is fuzi a hazastarsakat, azonban egy hata­­ron till a kozos eredetu fajdalom szetva­­lik, es a sziilokben mas-mas levezetesi u tat keres. A feleseg az ujabb gyerek vagyaban az emlek elarulasat latja, mig az apa a gyaszt enyhito vigaszt, uj kez­­detet. Orlddni ugyan lehet egy ideig, de az utak elobb-utobb elagaznak. Es ahogy a dolgok keletkezesenek, ugy elmulasuknak sines magyarazata, legfeljebb hatasuk es analogiaik letez­nek. Az, hogy Attilanak es Tominak mar nines mit mondania egymasnak - hiaba iilnek ossze az egykori beszel­­geteseket kenyszeredetten imitalva -, Attila felesegevel valo kapcsolatat is megvilagitja. „Egyszer csak arra eb­­redsz, hogy nines, es egy pillanatra megszediilsz. [...] A szerelemmel is igy van ez. Egyszer csak nines, es meg­­szediilsz." Persze jon egy masodik no, akivel egy pillanatra megint felkavaro­­dik az idd, hogy aztan ertelmezon visz­­szatekintve elmondhato legyen, hogy nines valtozas, csak a dolgok erzekele­­se valtozott meg. „Megvaltozik, holott nem valtozik meg semmi sem, csak eszrevessziik, hogy a vazaban a virag is benne van, hogy az auto sebesen fut, es te elvezed, hogy elmult ejfel, es meg nem fekszel az agyadban." Ugyanak­­kor megis van valtozas, de az nem az arnyalatok, hanem a letezes valtoza­­sa. „Es akkor tulajdonkeppen Tiinde is volt, es most nines, Csopi is volt, es Csopi sines, es radio sines. Egy infark­­tus van, meg rokkantsagi nyugdij."

Next

/
Thumbnails
Contents