Irodalmi Szemle, 2015

2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Fleisz Katalin: „Egyszer csak nincs, és megszédülsz” (Grendel Lajos Utazás a semmifelé című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

De Zoli, az egykori barat halalaban is ketsegkiviil van, letezo: a rola valo beszelgetesekben, ragondolasban, belso kepekben a teljes regenyen vegigvonul. O, raeszmelve az iiressegre, a semmibe vezeto utat valasztotta. A pszichiatria kapujan kilepo Attila nem tudni, hogyan dont majd. A regeny nyitott marad, de finom utalassal az ido alattomos mulasara. „Friss delelott volt, elenk szel fujt. A nap mar magasra hagott, delen az eg attetszd volt, mar-mar feheren izzott, a nyarfak meg nem hullajtottak le leveleiket. Augusztus volt. Egy perccel rd videbb a nappal, es egy perccel hosszabb az ejszaka."

(Grendel Lajos: Utazas a semmi fele. Kalligram, Pozsony, 2014, 136 oldal, 2500 Ft/8 €)

Vacuum IV., szitanyomat, 70x70 cm, 2007