Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Grendel Lajos: Bukott angyalok (regényrészlet)
a csipoje tul szeles, eppen ugy, mint az ove. Hat ez az: le sem tagadhatja, hogy az o fia. Mikor egyediil maradt, lefekiidt egy orara, de nem tudott aludni. Delutan elment a korhazba, ugy negy ora tele. Ket esemeny tortent, amirol csak evek mulva beszelt az elbeszelonek. Pedig az elbeszelo a legjobb baratja volt. Illetve... Iszonyu dolog rendet teremteni - fdleg annyi ev utan. Az elbeszelo ugyan a legjobb baratja volt, de a legjobb barat elott is nema maradt, mert nemasagra kdtelezte a lelkiismeret-furdalas, melyrol meg halvany sejtelme sem volt az elbeszelonek. Az elbeszelo bizonyos fokig naiv volt. Ezt azota sem banta meg, holott az ido ot igazolta... De mit igazol az ido? Tulajdonkeppen semmit sem. Az ido betemet, es ugyanakkor uj retegeket tar fol folyamatosan. Lehet ezen nevetni, fol lehet ezen haborodni, tul lehet ezen lepni. Attol ftigg, hogy milyen az elbeszelo alkata: tul derus, tul melankolikus vagy tul szangvinikus... Hat persze, evek teltek el, az elbeszelonek mar mas a viszonya Lorinchez, holott tovabbra is a jo baratjanak tartja. De most meg nehany evvel korabban vagyunk! Az elso esemeny egy talalkozas volt, amelyet hosszu idon at eltitkolt az elbeszelo elott. Ezt nem tudta az elbeszelo, csak evek mulva tudta meg, es - legalabbis eleinte - nem is volt olyan fontos a szamara. De annal inkabb Lorincnek. Sapadt es beesett volt az area, es az elbeszelo azt hitte, hogy ez Vera miatt van. Meg a rosszkedve, a mogorvasaga miatt. Hat nem!... De ezt evek mulva tudta csak meg. A masodik talalkozasa az aposaval tortent, az aposaval, aki evek ota nem vett tudomast rola. Igaz, az aposa kiildnos ember volt - nem vett tudomast senkirdl. Amikor megismerte, hamarosan belatta, hogy egy szornnyel ismerkedett meg. Persze atvitt ertelemben, mert ez a szorny nem harapott... Es most eljott a korhazba, s ez olyan volt, mintha az allatkertbe latogatott volna. Csondes volt, es mintha meghatodott volna. Azt mondta, hogy gyerekkora ota nem volt korhazban, tulajdonkeppen, mondta szereny ironiaval, nem is tudja, hogy milyen egy korhaz. Leiiltek a foldszinten egy kavemeresbe, mely olyan csopp volt, mint egy lakotelepi konyha. Lorinc aposa meglehetosen beszedes kedveben volt. Eleinte osszevissza beszelt, a gyerekkorarol, a katonaeveirol meg hogy fel evig krumplin es spenoton elt. De ez regen volt, meg nem volt hazas. Aztan meghivta Lorincet a lakasara, ami olyan szamba ment, mint egy kitiintetes. Mar evek ota nem hivott meg a lakasara senkit sem, esupan a lanyat meg a fiat. Azokat is egyszer egy honapban. Nos, Lorinc errol sem szamolt be, csak evek mulva. Egyelore annyit tudott meg, hogy masnap reggel tert haza, de a fia mar nem volt ott, meglepett Vera penzevel es bizsuival. Az aposa - hat az egy kiilon sztori volt, az elbeszelo szeretett volna irni az aposrol. De ez mar kesobb tortent, amikor Lorinc aposat jobban megismerte. Mondhatni, nagyot fordult vele (es veliik) a vilag... De haladjunk csak szep sorjaban. Szoval Pali meglogott Vera bizsuival es penzevel, mint akinek egy csinnyel tobb vagy kevesebb, egyre megy. Lorincet kis hijan megiitotte a guta. „Nemcsak hogy impertinens, meg tolvaj is" - gondolta elkeseredetten. Mi lesz a fiabol? Gengszter? Egesz ejszaka nem aludt, igy hat - a fia ide vagy oda - elnyomta az
