Irodalmi Szemle, 2015

2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Grendel Lajos: Bukott angyalok (regényrészlet)

orvos volt. Stehlik es Kenessey minden tovabbi nelkiil megvizsgaltak volna Verat, de Vera csak folyton halasztotta dolgot. Nem tartotta siirgosnek. Migren, mondta, migren. A hanyas is attol van. Lorinc pedig beletdrdddtt, a migren az migren, mert igy kenyelmesebb volt, mint munka utan rohanni az orvoshoz. Egyediil nem ment volna el Vera, csakis ovele. Vera intelligenciaszintje joval magasabb volt az atlagosnal, de az orvosoktol felt. Egyszer, meg gyerekkoraban, labtorest szenvedett, es majdnem felrekezeltek. Azota fonntartasokkal fogadta az orvosokat. Egy kicsit felt is toliik, a feher kopenyiiktdl. Ha sapka volna rajtuk, szakacsnak neznem oket, mondogatta maliciaval. De hat orvosok, a belcsavarodas meg a labtores meg egyeb kinzasok mesterei. Brrr. Lorinc mindenesetre folkesziilt a legrosszabbra: aludni mar nem fog, az alom kiment a szemebol. Viszont Vera visszafekiidt az agyba, es azonmod el is aludt. Ezen most is csodalkozott. Nem csak a fejfajas gyotorte meg. Az ember - Lorinc - azt hihette volna, hogy most, miutan a kinzo fejfajas elmult, a kimerultsegtol alszik. De ez csak a latszat volt. Vera mindig konnyen elaludt, mint egy negyeves kisgyerek, meg a nyala is kicsordult egy ido mulva. Ha elfaradt, azonnal elaludt, meg iilve is. Ha mast nem is, hat ezt pokolian irigyelte tole, mert o sokkal rosszabb alvo volt.

Lorinc folkelt, lassan elkeszitette a reggelit, es kozben mindenfele nyomasztd gondolat jart a fejeben - az a titok, ami meg csak fogalmazodott benne, de maris a hideg razta tole. Hogy ez nem migren. Ez valami sulyosabb eset. Nem merte megfogalmazni, hogy micsoda, de az intuicioja megint mukddott. Arra gondolt, hogy az ember sziiletesetol fogva rabja a sorsanak, meg ha nem is tudja ezt megfogalmazni. Lassan, de nagyon lassan a rogeszmejeve kezdett valni ez a gondolat, mint ahogy tudta, hogy a fold alatt a varosban patkanyok elnek, meg ha az ember ritkan latja is oket... De aztan reggel left, es elvitte autoval Verat a gimnaziumba, ahol tanitott. Vera nyugodt volt es jokedvu. Lorinc pedig megnyugodott.

*

Aztan beallt a csdd, vagy minek nevezze. A csod, amelyik olyan varatlanul jon, mint egy autobaleset. Vagyis senki sem kesziil ra. Tizenegy ora fele jart az ido, eppen egy kinos beszelgetes folyt a husszallito teherautok viteldijarol, mert Lorinc parancsba kapta, hogy csokkentse a dijszabast. Nem egeszen ertett vele egyet, de hat a piac diktal, ezt viszont jol megjegyezte maganak. Rehak vitatkozott vele, alaposan bele is izzadt a tenyere. S akkor megszolalt a telefon. Siirgos, mondta a titkarnoje. Vajon mi lehet olyan siirgos, hogy a titkarno beszol, holott a lelkere kototte, hogy most ne zavarjon? Folvette a kagylot, es elsapadt. Valami nd szolt hozza elkepesztoen magas hangon, valami fiatal nd a Kramarerol, hogy bevittek a feleseget, mert elajult, es azota is komaban van. Rehakkal kozolte, hogy holnap visszaternek az iigyre, de most siirgosen el kell mennie. Tulajdonkeppen a fel varoson at kellett furikazni, a kikoton, a Safarik teren, fol a posta iranyaban, aztan az allomastol balra a hegynek - hajtott, mint a bolond, de igy is fel oraba telt, mig leparkolta a kocsit jo szaz meterre a korhaz elott. Futva tette meg a szaz metert