Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Bedecs László: Lét-dalok. Költészet és filozófia Tőzsér Árpád műveiben (tanulmány) / Tőzsér Árpád 80
koraban a filozofiai gondolkodas, menynyire kitoltotte a lapos moralizalgatas, a zsurnalizmus (A Matrjosa-baba szubjektuma. LJj Forras, 2002/2, 80.). De mindez nem meggydzott, hanem meg inkabb elbizonytalanitott. Azert bizonytalamtott el, mert nem valaszolt arra a kerdesemre, mit mond a manak ez a vers? Erdekel-e minket, milyen szinten es milyen modon filozofalt Euphorbosz? Ma is vannak effele „megmondoemberek"? Talan, dnironikusan, a kolto magat is ilyennek gondolja? Mifele szerepjatekot latunk itt, mert hogy masfelet, mint amit peldaul Kovacs Andrasnal Ferencnel talalhatunk, az biztos. Hogyan keriil egyaltalan a versbe, barmilyen versbe egy filozofusi (al)monolog? Amikor kolteszet es filozofia kapcsolatarol beszeliink, eleve ovatosnak kell lenniink. Tudjuk, mar ennek a temanak is megvan a maga filozofiaja, es vannak, akik a kolteszetet a legmagasabb szintu filozofianak gondoljak, a tokeletessegnek (Heidegger-Gadamer-vonal), de van, aki azt mondja, a filozofianak semmi keresnivaloja a kolteszetben (ezt mondtak a francia szimbolistak, de ezt mondta Platon is: „a filozofia es a kolteszet regota ellenseges viszonyban vannak egymassal" - Platon osszes muvei, I. kotet, Budapest, 1984, Europa. 683.). Ismerjiik Paul de Man velemenyet arrol, hogy a magat a kdlteszettol tavol tartani igyekvo filozofiakat hogyan veti szet a metaforak kenyszeru, teljesseggel elkeriilhetetlen hasznalata, vannak filozofusok, akik eloszeretettel ideznek es magyaraznak verseket, de kozben sok-sok dolgozatot olvastunk a Karamazov testverek vagy a Hamlet filozofiai vetiileterdl. Tozser Arpad, tudjuk, ellentmondasos viszonyban van a posztmodernseggel, ismeri es hasznalja az eszkozeit, erti a mdgotte rejld vilagertelmezest, de nem tud lelkesedni erte, igyekszik kijatszani. Intellektualis erdeklodese, a legujabb elmeletek iranti fogekonysaga latvanyos, erti, hogy a jelentes ki van szolgaltatva a veletlenszerusegnek, megis probalja a jelenteseket kezben tartani. Folyamatosan jelzi, hogy a metafizikai gondolkodas tere szukiil, talan mar el is veszett, megis igyekszik a metafizikus gondolkodas lehetoseget fenntartani. Kolteszeteben elismeri a jelentesek rogzitetlenseget, sot a gorog targyu versek meg azt is mondjak, hogy ezt a rogzitetlenseget epp a kolteszet talalta fel, es hogy ez jo, megis megprobal nehol a filozofiabol irodalmat csinalni. A vilaghoz fuzddo viszonyunk alapja a vilag megismeresenek szamunkra elerheto modja - de ebben, furcsa modon, nem az ismeretelmeletnek, nem a filozofianak, hanem inkabb az esztetikanak van vezeto szerepe. Valami olyasmit jelentene ez, hogy a vilagot nem az eszunkkel, hanem az erzekszerveinkkel fedezziik fel - merthogy a filozofia altalanos kerdesekkel foglalkozik, a versben viszont, ahogy Kallay Geza fogalmaz: jellemzoen egy konkret emberrel tortenik valami, valahol, valamikor, valahogyan. (Mz rejlik egy kotoszoban? Filozofia es irodalom, irodalom es filozofia. Vilagossag, 2007/6, 10.) Mintha veliink tdrtenne. A vers ezt a viszonyt kepezheti le, epp ezert van az, hogy a sikeriilt irodalmi alkotas eseteben nem lehetseges a „lenyeget" kihamozni, es plane nem lehetseges azt „mas szavakkal" elmondani. A filozofia nem szorul a kolteszetre, de a kolteszet sem a filozofiara - de meg ha a kerdes ennel bonyolultabb es arnyaltabb is (sokfele filozofia van, sokfele kolteszet letezik), azzal azert biztosan segitiink e viszonyt tisztazni, ha az irodalmat nem a filozofia illusztraciojakent kezeljiik, es nem is ugy, mint ami kevesbe „szigoruan", de kb. ugyanazt
