Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Bedecs László: Lét-dalok. Költészet és filozófia Tőzsér Árpád műveiben (tanulmány) / Tőzsér Árpád 80
mondja, mint a filozofia. Latnunk kell, hogy az irodalomnak sajat ismeretelmeleti es etikai relevanciaja van, ami epp azert erdekes bizonyos filozofiak szamara, mert mas, mint az ovek. Rorty az „aszketikus pap" kifejezessel irja le azokat az embereket, akikbdl hirtelen elotornek a filozofusi ambiciok. (Heideggerrol es mdsokrol, Budapest, 1997, 95.) Az aszketikus pap probal elkuloniilni es kitunni, igyekszik sajat kiilonlegesseget hangsulyozni, azt allitja, kapcsolatba lep a „valddi enjevel" vagy a „lettel" vagy a „Brahmaval". Vagy a „semmivel". Az elvont gondolkodast sokra tartja, az elvonatkoztatast a sokszinusegnel is tobbre, szereti megragadni a lenyeget, de nem szivesen hivatkozik a veletlen szerepere. Szivesen egyszerusit, ritkan reszletez. Azt hiszem, a tozseri versben megjelend beszelok egy resze, foleg a korabban sziiletettekben, hasonlitanak az fgy ertett aszketikus papokra, akik ugy akarjak latni magukat es a rajuk hasonlito muveszembereket, mint olyanokat, akik a magantermeszetu problemaknal magasabb rendu kerdesekkel foglalkoznak. A privat problemakat, melyek kapcsolatban lehetnek az eletkorral, a testi fajdalmakkal, a csaladi es lakasviszonyokkal vagy altalaban a maganfantaziaival, szeretne osszefiiggesbe hozni valami ezeknel nemesebbel. Valami titkossal, rejtettel, a dolgok melyen megbujo, csak a felkesziilt es beavatott kevesek altal lathato vagy erzekelhetd valamivel, ami mar nemcsak a kolto szemelyes sorsat, nemcsak az 6 iigyes-bajos hetkoznapjait hatarozza meg, hanem az egesz emberiseg iidvet, vagy maskent szolva, de hasonldan nagy szavakkal kifejezve: a tortenelem alakulasat. Tozser kolteszete, az esszemuveszete, az intellektualis naplojegyzet-sorozata mind-mind a megertesvagyrol szol, voltakeppen az emberi let magyarazatanak kiserleteirol, hiszen a jelensegeknek nines kitiintetett leirasa, csak leiras-kiserletek vannak (vagy ahogy Rorty mondja: szotarak). A Leggyokerekkel (2006) kezdodo palyaszakaszban azonban valami megvaltozott. A klasszikus, azaz a megszerkesztett, onmagaban kerdesesse nem valo, amde a metafizikai kerdesekre valaszt kinaid vers igenyevel eloallo kolto a helyzetere sziinteleniil reflektal, igy aztan az anakronizmust mint lehetoseget is szamba vevo kolteszetet ir, de immar kepes dnmagan nevetni, gunyolodni, kepes jatszani. Tozser van annyira fiiggetlen alkoto, hogy, mondjuk igy, korszerutlen kolto lehessen, bar utalasaibol, alcimszeru celzasaibol lathatoan pontosan tudja, hogy mely kolteszeti beszedmodok a leginkabb parbeszedkepesek napjainkban, es azt is, hogy miert pont azok. Megis valami mast, es erdekes modon nem is feltetleniil a trendekkel ellentetes dolgot szeretne csinalni: atvinni, atmenteni a kolteszet hagyomanyos, dnidentikus kerdeseit egy szandeka szerint posztmodern statusu liraszemleletbe, vagyis az azt kerdesesse tevo iteleteket nem megkeriilve beszelni tovabbra is a filozofia nagy kerdeseirol: hogy honnan joviink, mik vagyunk, hova tartunk? Mindez csakis egy bolcseleti kolteszeten beliil mukodhet, valtozatos versformakkal, tiszteletet parancsolo poetikai tudassal. Az utobbi kotetekben a halallal valo szembenezes tolt ki egyre nagyobb teret, a let es a nemlet viszonya, a let dsszegzese es a nemlet paradoxonjai uraljak az egyebkent nem tragikusra hangolt verseket. Tozser epp azzal tudja elkeriilni a tragikumot, hogy a beszelo nem a szemelyes sorsat, hanem egy altalanosito filozofiai szubjektumot szolaltat meg, mikozben elvont fogaimak szemelyesiilnek meg. Erdekes, voltakepp a koi-
