Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM

- Meg

tudod mondani, milyen nap van ma? - kerdezte a masik.- Hetfo

- mondtam bizonytalanul. - Tizenhatodika.- Fel

tudsz allni? - folytatta az elottem levo.- Nem

tudom - felelte az a masik hang.- Gyere!

- mondtak szinte egyszerre. - Meg tudod mondani a neved? - kerdezte az egyikiik.- Tessek?

- neztem ra.- A

neved. Meg tudod mondani? - ismetelte elhald hangon.- Hogy

hivnak? - eroskodott a masik, meg halkabban.- En.

.. - nyogtem, de mar csak a massalhangzokat hallottam visszahangzani a fejemben. - En-gem... - ez volt az utolso szo, amit hallottam, aztan mar csak ereztem, ahogy a nyelvem vegigsimitja a felso szajpadlasom, megakad a fogaimban, az ajkaim felpattannak, es kimondom a nevem. Ez az utolso, amirol tudom, hogy meg eletemben kimondtam. Az hiszem, ez volt az utolso momentum is, mielott vegleg lathatatlanna valtam, es eltuntem orokre. Azota csak elvetve szurodik be nehany hang. Hol elesebben, hoi tompan es alig hallhatdan.

De ez annyira nem is erdekel. Azt hiszem, meg mindig sokkal jobban izgat, hogy egyaltalan hall-e vagy lat-e engem valaki. Ebben a pillanatban is.

Hallanak engem?

Latnak engem?