Irodalmi Szemle, 2015
2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM
- Az osztalyba, de azonnal! - emelte meg a mutatoujjat. Nem tudtam, mit mondhatnek erre. Szerettem volna elebe menni, es figyelmeztetni, hogy mi a helyzet, hivjunk valakit, de keptelen voltam megmozdulni. Csak vartam, hogy vegre odaerjen mellem, de az meg hosszu masodpercekbe telt. - Na, mi lesz? - allt meg elottem, en meg csak iiltem. - Joi van - mondta higgadtan - Maradj kint. Igazolatlan! Ez jol jon most neked erettsegi elott. - Aztan atlepett rajtam, befordult az ajton, es par lepes utan hallottam a puffanast, ahogy padlot fog. Irto nagy szerencseje volt az oregnek, hogy mindig kesett az drakrol. Azon gondolkoztam, amit Imola kerdezett tolem ket nappal korabban. Hogy ha valaszthatnek a Viktor helyett, milyen nev lenne az.- Valami, ami csak teged fejez ki. Mint egy jelkep! - mondta lelkesen.- Fogalmam sines, hogy mi lehetne. Egy tires Coca-Cola-s iiveg lebeg a szemem elott, amirol leazott a cimke - valaszoltam.- Jo, nem kell rogton. Gondolkodj rajta! - erdskodott.- Es a tied? - kerdeztem vissza.- Nekem mar megvan. Ez csak... ma jutott az eszembe, es gondoltam, neked is kellene egy ilyen - valaszolta.- Na es mi az? - kerdeztem ujbol. Nem mondott semmit se, csak a taskajaban kezdett el turkalni, majd elohalaszta belole az egyik jegyzetfiizetet. Fellapozta, elforditotta es az orrom ala tolta. Dupla oldalra egy oriasi, „I" rajzolva, amit mindenfele indak fontak koriil. A rajz alatt pedig apro betiikkel irva: „Jelentese: mocsar, hinar." Kerdoen neztem ra, o pedig halvanyan elmosolyodott. Aztan megkertem, hogy majd rajzoljon nekem egy Coca-Cola-s tiveget. Erre elnevette magat, es azt mondta, hetfore meglesz. Az iskolacsengo hangjara eszmeltem, es amint abbahagyta, teljes csend allt be, mintha az egesz epiiletben egy lelek se tartozkodna. Alig par perc mulva, par meterre tolem, egy kisebb csoport gyult ossze a kemialabor ajtajanal, majd kisvartatva feltunt ket tanar is mellettiik. Kedelyesen csevegtek, mindaddig, amig a csengo ujbol meg nem szolalt. Aztan az egyikiik elindult felem. Azt hiszem, fizika szakos volt, de minket nem tanitott egyszer sem a negy ev alatt. Az arcara volt irva, hogy jo fej lehet a ficko. Valahanyszor szembejott a folyoson, kedelyesnek lattam, es elettel telinek. Egy olyasvalaki, akirol fogalmad sines, hogy valdjaban mifele alak lehet, de baromira vagysz arra, hogy megismerd. Ritka az ilyen, fokent, ha az iskoladban tanit. Ahogy kozeledett, lattam, hogy elnez mellettem, befele a terembe, az area elborul, es panik til ki ra. Megalit fdlottem, es elkialtotta magat, hogy „Uristen!", aztan iivoltozve elrohant a csoport fele. Hirtelen mindenki odatodult az ajtdnkhoz, de ugyanabban a pillanatban sikitozas toltdtte meg a folyosot, mire en a fiilemhez kaptam a tenyerem. Meg akkor is odaszoritva tartottam, mikor az egesz emeletet kiiiritettek. Egy rendor terdelt elottem. Megfogta a kezem, es lassan elhuzta a fiilem mellol. Egy masik pedig epp a terembol jott ki, es egy rovidhullamut tartott a szaja ele.- Tulelok szama ketto - mondta.- Jol vagy? - kerdezte az, amelyik elottem terdelt.- Jol - valaszoltam, egy szamomra i degen hangon.
