Irodalmi Szemle, 2015

2015/1 - JOG ÉS IRODALOM - Csillag Lajos: A túlsó part (novella) / JOG ÉS IRODALOM

lom, de az otodiknel mindig dsszefolyik az egesz. Azert csak ujrakezdem. Valahany­­szor dtpercenkent megall elottiink egy busz, egymasra pillantunk, en meg valamit motyogok, hogy „Ez... ez a tied... nem?", 6 pedig a fejet csovalja.- Harmincezer ketszaztizenketto - bok egyszer csak az epiilet fele.- Tizenketto - vagom ra, es 6 megint csak mosolyog.- Ma reggel miert nem mellem iiltel le? - kerdezi varatlanul.- Gondoltam, foglalod, es amugy se szeretek legelol iilni - hazudom.- Ez nem igaz - komolyodik el.- Jo, hat vegiil is lattam, hogy nem foglalod...- Ugy ertem, nem szeretsz oft iilni.- Ezt meg honnet veszed? - nezek ra ertetleniil. - Ha rajtam mulna, senki nem iilne a leghatso padban - mondja.- Pedig. .. valaki mindig fog. - Neked nem kell - szogezi le.- Neked meg ott, legelol - mondom. - Ha rajtam mulna, senki sem lenne kiszol­­galtatva.- Honnan veszed, hogy en ki vagyok?- Hatat forditasz mindenkinek, ez nem valami... okos dolog - valaszolom bizony­­talanul.- Es elrejteni magunkat?- Eletet menthet - jegyzem meg.- Akarcsak, ha hatat forditasz nehany seggfejnek.- Allandoan? - kerdezek vissza.- Es te? - vagja ra egybol. Ebben a pillanatban lefekez elottiink az utolso iskolai jarat, amivel hazamehetnek, azt hiszem, az ove negyed oraval ezelott ment el. Ketten allunk a plehboritasu meg­­alloban, mindenki mas mar akkor hazaiszkolt, mielott en kisetaltam volna az utca tuloldalara. Latom, hogy a sofor minket nez a visszapillantoban, aztan sebessegbe te­­szi a kocsit, gazt ad, felengedi a kuplungot, es lassan kigurul a szemunk elol, mintha csak egy banatos bulldog somfordalna arrebb. Az ajtdhoz tamolyogtam, nekidoltem az ajtofelfanak, es vartam, hogy jdjjon valaki. Kozben pedig neztem a tobbieket, akik orokre tizennyolc evesek maradtak. Jo kis kepesseg. Vegiil a folyoso vegen a lepcsoknel megjelent „Mohaba". Mindenki igy hivta az dreget. O volt a rangidos tanar, igazi antik darab. Tortenelmet tanitott, es bar nines ra konkret bizonyitekom, barmibe lefogadom, hogy az idoutazas volt a szuperkepes­­sege. Ezt arra alapozom, hogy ugy beszelt az ezerkilencszazhuszas evrol, mintha allandoan visszautazgatna oda. Egy masik elmeletem szerint elvesztette a kepesseget, es egyszeruen itt rekedt a jovoben. Mindennek negyven eve. Van ilyen.- Miert nem vagy az osztalyban? - kiabalta meterekrol.- Maga lat engem? - motyogtam fele, de tudtam, hogy eselytelen, hogy meghallja.

Next

/
Thumbnails
Contents